Szalay Zoltán (restaurátor)

Szalay Zoltán
Született	1924. március 4. Budapest
Elhunyt	2020. november (96 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	egyetemi tudós/kutató restaurátor
Iskolái	SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szegedi Tudományegyetem
Kitüntetései	Móra Ferenc-emlékérem (1984) Balázsy Ágnes-díj (2003) Ferenczy Noémi-díj (2004)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalay Zoltán (Budapest, 1924. március 4. – 2020. november) magyar restaurátor, egyetemi docens.

Életpályája

Az asztalossegédi vizsga letétele után elvégezte az Országos Iparművészeti Iskola szobrász szakát. A Szegedi Tanárképző Főiskolán először biológia-kémia általános iskolai tanári oklevelet, majd a József Attila Tudományegyetemen középiskolai biológiai tanári oklevelet szerzett. Közben elvégezte a faanyagvédelmi szakelőadói tanfolyamot. 1947-től szerződéses alkalmazott (restaurátor) a Néprajzi Múzeumban. Megtervezte a múzeum restauráló műhelyét, melynek 1961-ig volt vezetője. 1961-ben félállással áthelyezték a Központi Múzeológiai Technológiai Csoporthoz (KMTCS), ahol egy év múlva teljes állást kapott. 1961–1974 között főrestaurátorként irányította és maga is végezte a Technológiai Csoportnál folyó gyakorlati restaurálás munkát. 1962-től folyamatosan a KMTCS-nél és jogutódjánál dolgozott nyugdíjazásáig. 1963-tól óraadó tanár a Képzőművészeti Főiskolán, 1973-tól egyetemi adjunktus, 1980-tól egyetemi docens volt. 1974–1987 között a Restaurátor Osztály vezetője, szakmai irányítója. 1994-ig félállásban egyetemi docens, a Tárgyrestaurátor szakot vezette.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán az általános restaurátor szakot vezette nyugdíjazásáig, nappali tagozaton faanyagtant oktatott. Tagja volt a Képző és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

2020 novemberében elhunyt.

Munkássága

Munkássága meghatározta Magyarországon a néprajzi tárgyak, üveg, bőr, vízzel telítődött ásatási faanyagok, borostyánkő, régészeti textil, festett zászló, freskó és mozaikrestaurálását, bevezette a restaurálás terén a fameghatározást, a múzeumi gomba és rovarkártevők azonosítását, valamint a korszerű metakrilát anyagok használatát. Az említett témakörökben számos publikációja készült, amelyek a Múzeumi Műtárgyvédelem köteteiben megjelentek.

Kulcsszerepet vállalt a restaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok joggal tekintik tanítómesterüknek. Munkássága megalapozta a magyar restaurálás nemzetközi szintre emelését, elismerését.

Nyugdíjazása után az oktatás mellett a gyakorlati restaurálást is tovább folytatta.

Kitüntetések

• 1955 és 1968 Kiváló dolgozó
• 1984 Móra Ferenc-emlékérem
• 1988 Munka Érdemrend bronz fokozat
• 2003 Balázsy Ágnes-díj
• 2004 Ferenczy Noémi-díj

További információk

• Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004.