Ugrás a tartalomhoz

Szalay Imre (politikus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a földbirtokos és országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szalay Imre (egyértelműsítő lap).
Szalay Imre
Született1846. február 2.
Dég
Elhunyt1902. február 21. (56 évesen)
Lelle
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaföldbirtokos, országgyűlési képviselő, vadász, borász, író
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1875–1896)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalai Szalay Imre Ignác (Dég, Veszprém megye, 1846. február 2. – Lelle, 1902. február 21.) földbirtokos, országgyűlési képviselő, vadász, borász, író. Testvérei Szalay Károly ügyvéd, országgyűlési képviselő és felsőpataki Bosnyák Gusztávné szalai Szalay Jozefa (1839–1919)[1] voltak.

Élete

[szerkesztés]

Atyja, Szalay József, anyja Litsek Karolina volt. Iskoláit Veszprémben, Székesfehérváron és Pesten végezte; ezek után Batthyány Fülöp herceg enyingi uradalmában gazdasági praxison volt; később Lellén (Somogy megye), ősi birtokán gazdálkodott. Hosszabb utazásokat tett, szőlészeteket-borászatokat tanulmányozott Franciaországban, a Rajna mellett és Ausztriában. 1875-ben a lengyeltóti kerület képviselőjének választotta, mely kerületét hat cikluson át képviselte 1896-ig. A parlamentben rendszeresen felszólalt a szőlészeti és borászati kérdésekben, a gyártott borokra vonatkozó törvény alkotását ő szorgalmazta, s magát a törvényjavaslatot is ő terjesztette elő 1876-ban.[2] Boraival Párizs, Bordeaux, Bécs, Antwerpen és Trieszt kiállításain arany és ezüst érmeket nyert, a bécsi kiállítás alkalmával 1890-ben Magyarország borkiállítását rendezte, melyért királyi elismerést nyert. Az országos filoxéra-bizottság tagjai közé választották[3] és az elsők között volt, aki a balatonmelléki homokon szőlőt ültetett. Szakértő volt a bortermelésben és lellei pincéjének híre messze eljutott. Lellén külön kis fürdőtelepet létesített. A balatoni vitorlasport föllendüléséért is sokat tett. Sokat utazott; ismerte Európának minden államát; gyakran járt Afrikában és Kelet-Indiában: Bombay-ban, Ceylon szigetén (1895–96), ahol hosszabb ideig tartózkodott és mint szenvedélyes vadász és gyűjtő tengernyi vadászati trófeával és igen érdekes néprajzi gyűjteménnyel tért vissza. Sőt vadon élő állatokat is hozott magával vadászkalandjaiból, illetve vásárolt útjai során.

Szalay Imre 1902. február 21-én reggel 9 órakor hosszas szenvedés után meghalt Lellén. Halálát a trópusi klíma alatt szerzett szívbaj, majd a később fellépő vesebaj okozta.[4] Március 2-án temették el a Szalay család sírboltjába a lellei temetőben.

Cikkei a Vadász- és Versenylapban (1869: Balatonmenti vadászrajzok, 1870: Minerva egy harczias madara, Fürj- és fogoly-idény a Balaton mellékéről, A sárszalonka ismertetéséhez, 1871: Rövid észrevételek a vadásztörvényjavaslathoz, Szalonka-idény a Balaton mellékén, A nagy suboly, strixbuto, gondozásáról és tanításáról, 1872: Az őzek valódi üzekedési ideje, 1874: Balaton-löllei levél stb.); a Vasárnapi Ujságban (1895: Kirándulás az Ápis-sírokhoz Egyptomban); a Budapesti Hírlapban (1897. 29. száma: Fakir-negyed Bombayban) jelentek meg.

Munkái

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • 2021 óta a Szalay család címerével díszített, földszintes, 1838-ban klasszicista stílusban átépített kastélyban, mely művelődési ház és Afrika Múzeum (Somssich Pongrác (1920–2013) gróf, híres Afrika-vadász trófeagyűjteményével), enteriőrt rendeztek be a családi emlékek idézésére, s évi rendszerességgel „Szalay Napokat” tartanak.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  • Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928. 188. o. Csurgó városi Könyvtár E-könyvtár Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szalay_Imre_(politikus)&oldid=26331935”