Szalagos rétisas

Szalagos rétisas
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Rétisasformák (Haliaeetinae);
Nem:	Haliaeetus; Savigny, 1809
Faj:	H. leucoryphus;
Tudományos név
	Haliaeetus leucoryphus; (Pallas, 1771)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szalagos rétisas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos rétisas témájú kategóriát.

A szalagos rétisas (Haliaeetus leucoryphus) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az állandó populáció elsősorban Dél-Ázsia hatalmas folyamai mentén él. A vándorló egyedek szaporodási időszakban Közép- és Észak-Kína és Mongólia nagy részén élnek, sőt nyugati irányban Kazahsztánon keresztül olykor Ukrajnáig is eljutnak. A XX. század első felében az élőhelyük összeszűkült, ezért a faj napjainkra gyakorlatilag teljesen eltűnt a Krím-félszigetről, Ukrajnából és Kazahsztán északnyugati részéről. Kínában és Mongóliában sem jobb a helyzet.

A szalagos rétisas alapvetően édesvízi élőhelyekhez, kisebb-nagyobb tavakhoz és folyókhoz kötődik, de beltengerek, elsősorban a Kaszpi-tenger valamint régebben a Fekete-tenger vidékén is előfordult.

Megjelenése

Magassága 76–84 centiméter szárnyfesztávolsága 190–240 centiméter. A hím 2110–3300 gramm, a tojó pedig 2100–3700 gramm. A fiatal madarak sötétebb barna színűek, mint a felnőtt egyedek. Ezeknek a farka, feje és nyaka sötét színű; a felnőttek feje, nyaka jóval világosabb, a farkuk fehér, és a végén fekete szalag van.

Életmódja

Főleg halakat fogyaszt, kisebb mennyiségben madarakat, emlőst, békát, hüllőt is.

Szaporodás

Az elterjedési terület déli részén októbertől júniusig, északi részén márciustól júliusig. Fészekalja 2-3 tojásból áll, költési idő kb. 40 nap, a kirepülési idő 70 nap.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 17.)
Golyahir.extra.hu - magyar neve
Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap