Szalagos földiszalakóta
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Brachypteracias leptosomus (Lesson, 1833) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szalagos földiszalakóta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos földiszalakóta témájú kategóriát. |
A szalagos földiszalakóta vagy más néven örvösbegyű földiszalakóta (Brachypteracias leptosomus) a madarak osztályának, szalakótaalakúak rendjébe, a földiszalakóta-félék (Brachypteraciidae) családjába tartozó Brachypteracias egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt René Primevère Lesson francia orvos és ornitológus írta le 1833-ban, a Colaris nembe Colaris leptosomus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Madagaszkár keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 38 centiméter.[5]
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka 90 százaléka gerinctelenekből áll, de békákat, gekkókat, gyíkokat és kígyókat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe még elég nagy, de csökken, egyedszáma 7800-19600 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
