Ugrás a tartalomhoz

Szabad kultúra (könyv)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Larry Lessig, a hasonló nevű mozgalom indulását követően megjelent művéről szól. A fogalom általános vonatkozásai tekintetében lásd a Szabad kultúra mozgalom szócikket

A Szabad kultúra: A kreativitás természete és jövője (2004) Lawrence Lessig jogászprofesszor könyve, melyet az interneten a Creative Commons nem-kereskedelmi célra szabadon felhasználható licence (by-nc 1.0) alatt 2004. március 25-én jelentetett meg. Az angol cím: Free Culture: How Big Media Uses Technology and the Law to Lock Down Culture and Control Creativity (a puhakötésű kiadásban a cím: Free Culture: The Nature and Future of Creativity)

Háttér

[szerkesztés]

A 90-es évek végén először az USA-ban a copyright-monopóliumok további, rendkívül szélsőséges kiterjesztése történt meg, mely mind Európában mind a tengerentúl indokolta a szabad kulturális licencek megerősítését, mely Lessiget tovább ösztönözte a copyright-monopóliumok mérséklésével kapcsolatos úgy elméleti, mint gyakorlati munka folytatására.

Összefoglalás

[szerkesztés]
Lawrence Lessig jogászprofesszor

Az előszóban Lessig ezt a könyvet az előző, Kód, és a kibertér egyéb törvényei című könyvével hasonlítja össze. Az a könyv arról szólt, hogy a szoftverek milyen hatással vannak a jogrendszerekre. Ettől a Szabad kultúra mondanivalója kicsit eltér. Lessig szerint az internet kultúránk egy részét alapvetően befolyásolja.

Lessig professzor a kalózkodás és a tulajdonjog kapcsolatát vizsgálja egy olyan intellektuális tulajdonjogi környezetben, mely szerinte alapvetően befolyásolja a jogalkotás folyamatát. Ezt a legtöbb országban olyan multinacionális vállalatok tűzik a zászlajukra, melyeknek elsődleges céljuk a tőkeakkumulálás, nem pedig a gondolatszabadság serkentése.

A könyv részletesen leírja az Eldred kontra Ashcroft ügyet és azt, miképp próbálta meg kijavítani az Eldred-törvény, más néven a Szerzői jogi szabályok enyhítéséről szóló törvény hiányosságait.

Lessig arra a következtetésre jut, hogy az a társadalom, mely információs társadalommá kíván válni, a társadalom szabadon eldöntheti, hogy szabad vagy feudális társadalmat akar kialakítani. Utószavában kifejti, hogy szerint a Szabad szoftverek terén élen járó Richard Stallman és alapítványának fő céljai nem állnak szöges ellentétben a kapitalizmussal. Ebben a rendszerben is van lehetőség olyan vállalatok kialakítására, mint amilyen például a Westlaw és a LexisNexis. Ezeknek az oldalaknak előfizetői vannak, és a Creative Commonshoz hasonló licenceket hoztak létre.

Ezek mellett a rövidebb, de meghosszabbítható szerzői jogi oltalmak mellett érvelt, és szeretné csökkenteni a szerzői jogokhoz kapcsolódó jogokat. Ilyen például az, hogy például egy kiadó megtilthatja, hogy egy adott művet az interneten nem kereskedelmi céllal elérhetővé tegyenek. Ezen kívül ellenzi azokat a kötelező licenceket, melyek a szerzői jogi díjakat egyes statisztikai adatokhoz kötik. Ezeken kívül a Harward Law School professzora, William Fisher által felvetett adózási megoldásokkal sem ért egyet. [1]

Származékos művek

[szerkesztés]

A könyv internetes megjelenése utáni napon AKMA, egy blogger azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel a jogszabályok lehetővé teszik, mindenki önkéntesen válasszon ki egy fejezetet, azt olvassa fel, majd tegye ezt elérhetővé. Két nappal később a könyv nagy része elérhető volt hangformátumban is.

Az audió feldolgozás mellett már több nyelvre – így kínaira, katalánra, csehre, franciára, magyarra, olaszra, lengyelre, portugálra és spanyolra is lefordították. A kínai változat elkészítését Isaac Mao fogta össze.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Szabad kultúra. A kreativitás természete és jövője; ford. Antal Ferenc; Kiskapu, Bp., 2005

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabad_kultúra_(könyv)&oldid=24272884”