Szabó Sándor (katonatiszt)

Szabó Sándor
Szabó Sándor 1918 körül
Született	1880. március 18. Belső-Bőcs
Meghalt	1944. december 5. (64 évesen) Miskolc
Sírhely	Mindszenti temető
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szolgálati ideje	1898–1933
Rendfokozata	altábornagy
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Sándor témájú médiaállományokat.

Füzéri Csontos Szabó Sándor (Belső-Bőcs, 1880. március 18. – Miskolc, 1944. december 5.) magyar katonatiszt. Részt vett az első világháború harcaiban, a közös (császári és királyi) és a magyar honvéd egységek tisztjeként.

Korai évei

Szabó Sándor a család második gyermekeként született a Miskolchoz közeli Belső-Bőcsön, 1880. március 18-án. Apja Szabó Károly községi főjegyző, anyja Kesseő Emma volt. Bátyja, Géza (honvéd ezredesként fejezte be katonai pályafutását), húgai Jolán és Emma voltak. Az alapfokú iskolát Mádon, a középfokút Eperjesen végezte. 1894-től a Ludovika Akadémián tanult tovább, ahol 1898-ban évfolyam negyedikként végzett.

Katonai pályafutása

Szabó Sándor őrnagy a 10-es honvédek II. zászlóaljának tisztikarával, 1918 nyarán

1898. július 18-tól a miskolci 10. honvéd gyalogezrednél szolgált. Augusztus 18-án hadapród-tiszthelyettessé, a következő év november elején pedig hadnaggyá avatták. 1905. május 1-ig tartózkodott Miskolcon, majd Debrecenbe került, a 3. honvéd gyalogezredhez. Innen 1911. április 30-án Kolozsvárott, a 75. gyalogsági dandár, majd ismét Debrecenben a Magyar királyi 11. honvéd lovashadosztály vezérkaránál szolgált. Pályafutása mozgalmas kezdete ellenére folyamatosan továbbképezte magát: katonai vívó- és tornatanárképző tanfolyamot végzett Bécsújhelyben (kiváló sportember volt), abszolválta a Császári és Királyi Hadiiskolát Bécsben, elvégezte a császári és királyi hadbiztosi tanfolyamot, ugyancsak Bécsben, majd a Királyi József Műegyetem Kereskedelmi Akadémiáján tanult.

Az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 26-án az orosz frontra küldték, ahol a 24. közös gyalogsági dandárnál és a 20. honvéd gyaloghadosztálynál szolgált. 1915. július 15-én megsérült, felépülése után az olasz frontra vezényelték a 20. honvéd gyaloghadosztály, valamint a 39. és a 81. dandár vezérkari tisztjeként. Egységeivel együtt 1915 júliusában ismét az orosz hadszíntérre került. 1917. július 17-én ismét a miskolci 10. honvéd gyalogezredhez került, ezúttal a román frontra. 1918 őszén az ezredet az olasz frontra vezényelték, és a megbetegedett Sáfrány Géza ezredestől október 26-án Szabó Sándor vette át az ezred parancsnokságát. A háború végén, a fegyverszüneti megállapodás után az ezreddel együtt, 1918. november 5-én olasz hadifogságba került, ahonnan egy év múlva szabadult.

1919. október 1-jén Miskolc város katonai parancsnoka lett, majd az újjászerveződő magyar honvédség miskolci 13. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka lett, aztán 1922 februárjától a salgótarjáni 7. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1924 elejétől a Honvédelmi Minisztérium III. csoportfőnökségének tanácsosa lett, de három év múlva ismét visszakerült Miskolcra: 1927. október 1-jén Miskolc Vámőrkerületi parancsnoka lett. 1933-ban nyugállományba vonult.

Magánélete

Viszonylag későn nősült, a hadifogságból hazatérve, 1919-ben vette feleségül Rizsó Katalint, Rázsó Antal ügyvéd leányát. Gyermekük nem született, ezért örökbe fogadták Szabó unokaöccsét, Szepsy Szűcs Kálmánt, aki fölvette a Szabó Kálmán nevet.

Nyugdíjasként a Független Kisgazdapártban politizált, az 1930-as évek végén megszervezte a haladó értelmiségiek Rákóczi Baráti Körét. Politikai jellegű írásokat tett közzé a Magyar Jövő és a Magyarság című miskolci lapokban. Más jellegű publikációi is voltak, például a Magyar Katonai Szemlébe első világháborús hadtörténeti és kiképzési cikkeket írt, de a Sassy Csaba által szerkesztett 1939-es 10-es honvéd emlékkönyvben is megjelent visszaemlékező írása az olasz frontról. 1943-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy felkérésére szervezte a polgárság fegyveres ellenállását. 1944. október 20-án a nyilasok elfogták, de megszökött, és az avasi pincékben bujkált. 1944. december 5-én szívrohamban elhunyt, a Mindszenti temetőben nyugszik.

Rangbeli előmenetele

Szabó Sándor altábornagy

• 1898 – hadapród,
• 1899 – hadnagy,
• 1904 – főhadnagy,
• 1912 – százados,
• 1918 – őrnagy, majd alezredes,
• 1924 – vezérkari ezredes,
• 1927 – tábornok,
• 1933 – altábornagy.

Kitüntetései

• 1912 – bronz katonai érdemérem,
• 1915 – III. osztályú katonai érdemkereszt,
• 1916 – bronz, majd ezüst katonai érdemérem,
• 1917 – III. osztályú katonai érdemkereszt,
• 1924 – bronz érdemérem,
• 1924 – III. osztályú vaskoronarend díszítményes kardokkal,
• 1928 – II. osztályú tiszti szolgálati jel,
• 1933 – II. osztályú magyar érdemkereszt,
• Három alkalommal – sebesülési érdemrend,
• háborús emlékérem,
• jubileumi emlékérem,
• jubileumi emlékkereszt,
• mozgósítási emlékkereszt.

Források

• Szűcs Tamás – Rémiás Tibor: A miskolci 10-es honvéd gyalogezred I. világháború alatti utolsó parancsnoka. Szabó Sándor (1880—1944) életpályája. In A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. Pusztai Tamás (főszerk.). Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 2014. 461–466. o. ISSN 0544-4225  
• Réti Béla: 10-es honvéd album. In A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. Sassy Csaba (szerk.). Miskolc: Ludvig István könyvnyomdája. 1939. 209. o.  
• Szabó Sándor: 10-es honvédek az olasz fronton. In A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. Sassy Csaba (szerk.). Miskolc: Ludvig István könyvnyomdája. 1939. 196–206. o.