Ugrás a tartalomhoz

Szabó Kálmán (politikus)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Kálmán (egyértelműsítő lap).
Szabó Kálmán
Született1813. december 15.
Szentmárton
Elhunyt1883. december 24. (70 évesen)
Péterháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1843–1844)
  • Győr vármegye főispánja (1848. június 13. – 1849)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1849. július 21. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • Győr vármegye főispánja (1875. április 27. – 1882. február 6.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Sziklóssi Szabó Kálmán (Szentmárton, 1813. december 15. – Péterháza, 1883. december 24.) ügyvéd, honvédszázados, politikus, országgyűlési követ, majd képviselő, Győr vármegye alispánja, később főispánja.

Életrajza

[szerkesztés]

Korán vármegyéje szolgálatába állt. Az 1843-44-es rendi országgyűlésre már őt küldték követül, valamint Balogh Kornélt. Később, már az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt kinevezték a vármegye alispánjává. Nem sokkal később a horvát támadás hírére szeptember 20-án a vármegye kormánybiztosa is lett, valamint honvéd százados. Amikor 1848 végén Győrt elfoglalták a császáriak, alispáni állásából felfüggesztették, helyére Balogh Kornélt, korábbi követtársát nevezték ki. Győr felszabadítása után újból alispán lett, majd a császáriak visszatértével megint elmozdították állásából. Rövid ideig a győri karmeliták épületében kialakított börtönben raboskodott.[1]

1861-ben a politikai enyhülés során újra alispánná lett, egyúttal pedig az 1861-es választásokon megválasztották az öttevényi kerületben országgyűlési képviselőnek. Az enyhülés azonban hamar megtorpant, még az év végén feloszlatta a király a parlamentet, amivel őt elköszönt alispáni székétől.

A kiegyezést követően, azonnal, 1867-ben harmadszorra is Győr vármegye alispánja lett. Tisztét 1871-ig látta el. Mindvégig a Határozati Párt illetve a Balközép Párt tagja, azon belül is Tisza Kálmán híve volt, így mikor 1875-ben a Balközép egyesült a Deák-párttal, az abból született Szabadelvű Párt tagja lett. Amint Wenckheim Béla lemondásával Tisza miniszterelnök lett még 1875 októberében, az akkor már másfél éve betöltetlen főispáni székbe Szabó Kálmánt nevezte ki. A pozíciót 1875-től 1881-ig töltötte be, azután több tisztséget már nem vállalt. 1883-ban hunyt el, a bezi temetőben helyezték örök nyugalomra.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Hol sírjaik domborulnak… Archiválva 2009. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, Kisalföld.hu, 2009. március 14.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1988.
  • Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
  • Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003.
  • Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., 1998.
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny. XI
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_Kálmán_(politikus)&oldid=26519969”