Ugrás a tartalomhoz

Szabó Dezső (történész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Dezső
SzületettSzabó Dezső
1882. december 3.[1]
Makó
Elhunyt1966. október 4. (83 évesen)[1]
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatörténész, egyetemi tanár
IskoláiBudapesti egyetem
Sírhelye
SablonWikidataSegítség

Szabó Dezső (Makó, 1882. december 3.Debrecen, 1966. október 4.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1931–1949), a történelemtudományok kandidátusa (1952). Fia, Szabó Dezső (1912–1992) közlekedésmérnök.[4]

Életpályája

[szerkesztés]

1895–1900 között a makói József Attila Gimnázium hallgatója volt.[5] 1904-ben doktori, 1905-ben tanári oklevelet szerzett történelemből és latinból a Budapesti egyetemen. Előbb a budapesti X. kerületi főreáliskola, majd az 1904-1905. tanévben Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumának tanára lett. 1904. január 3-tól 1911-ig tanított a budapesti Kereskedelmi Akadémián.[6] 1906-ban a budapesti V. kerületi állami főreáliskola helyettes, 1907-ben rendes tanárává, 1924-től a Debreceni Egyetemre nevezték ki. 1924–1927 között, valamint 1942–1943 között a bölcsészet-, nyelv- és történelemtudományi kar dékánja volt.[6] 1959-ben nyugdíjba vonult. 1989. május 9-én a Magyar Tudományos Akadémia posztumusz tagja lett.[6] Hamvait a család 1996-ban Debrecenből a makói temetőbe helyezte át.[7]

Kutatási területe a középkori és kora újkori, elsősorban Mohács előtti magyar politika-, közigazgatás- és kormányzattörténet, a Mária Terézia-kori úrbérrendezés története. Feldolgozta a XVI. századi magyarországi országgyűlések történetét.

Művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sebők Ferenc: Új törekvések a Jagelló-kori rendiség kutatásában a XX. század elején. Acta Historica Szeged, 1992.