Szőnyi Ferenc (költő)

Szőnyi Ferenc
Stekovics Gáspár felvétele
Született	1944. március 22. Nyíregyháza
Elhunyt	2017. április 13. (73 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő fordító diplomata
Tisztsége	magyar nagykövet Kolumbiában (1993–1998) magyar nagykövet Argentínában (2001–2005)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1969)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőnyi Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szőnyi Ferenc (Nyíregyháza, 1944. március 22. – Budapest, 2017. április 13.) költő, műfordító, diplomata.

Élete és munkássága

Iskolai tanulmányait Gyulán, illetve Budapesten végezte. 17 éves korában díjat nyert a Magyar Rádió „Így írunk mi” című, középiskolás diákok részére kiírt országos irodalmi pályázatán.

Az érettségi vizsgák letétele után egy évig rakodómunkásként, újabb egy évig adminisztrátorként dolgozott Budapesten. 1964-ben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1969-ben magyar-spanyol szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Néhány hónapos idegen nyelvű levelezői tevékenység után három évig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának hivatásos énekese volt, majd – ugyancsak három évig – az Országos Filharmónia Rendezési Főosztályán dolgozott mint hangversenyszervező. Ebben az időszakban kezdett irodalmi tanulmányokat publikálni, első regényfordítása 1973-ban jelent meg (Salvador Garmendia: Parányok). 1975 decemberétől 1991 szeptemberéig az Európa Könyvkiadó lektora volt. Ebben a 16 évben több külföldi tanulmányúton vett részt (Spanyolország, Panama, Kolumbia). Verseket 1985 óta publikál a Mozgó Világ, a Látóhatár, a Holmi és más irodalmi folyóiratokban, első önálló verseskötete Kötéltáncos szél címmel 1996-ban jelent meg a Cserépfalvi Könyvkiadónál. Közben – 1991-ben – radikális pályamódosítással a Külügyminisztériumhoz került át, ahol 2005 végén bekövetkezett nyugdíjazásáig a Latin-amerikai, illetve Amerikai Főosztályon dolgozott. 1993 és 1998 között a Magyar Köztársaság kolumbiai nagykövetségén (Bogotában) teljesített diplomáciai szolgálatot, majd 2001 és 2005 között a Magyar Köztársaság Uruguayba és Paraguayba is akkreditált nagyköveteként az argentínai magyar nagykövetséget vezette. Az ő tevékeny közreműködésével adta ki a Buenos Aires-i Katolikus Egyetem Anonymus Gesta Hungarorumának spanyol fordítását, s avatta fel az argentínai magyar emigráció a Buenos Aires-i Magyarország teret Latin-Amerika egyetlen székely kapujával, valamint a magyar Mária-oltárt a lujáni zarándoktemplom altemplomában.

Panamában, Kolumbiában, Argentínában, Uruguayban és Paraguayban számos előadást tartott a magyar történelemről és irodalomról.

A diplomáciától történt visszavonulása óta minden idejét költői és műfordítói tevékenységének szentelte.

Köteteit Lator László, Tellér Gyula, Sumonyi Papp Zoltán, Elmer István és Borbély László mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeum, a MOM Kultúrház, a PEN Club, a Litea Könyvesbolt és a Magyar Írószövetség rendezésében. 2014 őszén Gyulán és Kőszegen is volt költői estje.

2015 júniusában Magyarország képviseletében kerekasztal beszélgetésen vett részt Spanyolországban, a Visegrádi Négyek kortárs líráját bemutató két esten (Madridban és Toledóban). Ez alkalmakkor több verse is elhangzott spanyol fordításban.

A Magyar Írószövetségnek és a Művészeti Alapnak (mai jogutódja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) 1981, a Magyar Pen Clubnak pedig 2006 óta volt tagja.

2016-ban „Zrínyi utolsó imája” című versével díjat nyert a Magyar Napló és a Zrínyi Emlékbizottság által kiírt évfordulós emlékpályázaton.

Néhány hónapig tartó súlyos betegség után, 2017. április 13-án meghalt.

Elismerései

• Európa Könyvkiadó Nívódíja (1980)

Művei

Versek

• Kötéltáncos szél; Cserépfalvi, Bp., 1996
• A nyíl, a kard, az ágyú és a sors (dráma), 2007
• Házőrző lelkiismeret (Ami a nagyköveti jelentésekből kimaradt); Gondolat, Bp., 2007
• Miféle Orpheusz; Gondolat, Bp., 2013
• Félrevert csend. Versek, fordítások, próza, egyebek; Gondolat, Bp., 2014
• Hanem csak egy szóval mondd; Gondolat, Bp., 2017

Műfordítások

• Garmendia, S.: Parányok. 1973. (regény)
• Namora, F.: Búza és konkoly. 1976. (regény)
• de Rojas, F.: Celestina. [Károlyi Sándor fordításának átdolgozása és kiegészítése], 1979. (dráma)
• Maldonado, S.: A cuencai gyilkosság. 1983. (dokumentumregény)
• de Guzmán, E.: Jaj a legyőzöttnek! 1986 (memoárregény)
• Sábato, E.: Az alagút. 1987. (regény)
• Buero Vallejo, A.: Drámák. 1988.
• Cela, C. J.: Az archidoniai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette. 1991. (szatirikus regény)
• Paz, Octavio: Az erotikus túlpart. 2002. (irodalmi esszé)
• Fuentes, Carlos: Diana, a magányos vadász. 2005. (regény)
• Vargas Llosa, Mario: A rossz kislány csínytevései. 2006. (regény)
• Lope de Vega: A táncmester. 2006. (verses dráma)
• de Rojas, Fernando: Celestina. 2010. (színdarab)
• de Moratín, Leandro Fernández: Amikor igent mond a kislány. 2012 (színdarab)
• Vásquez, Juan Gabriel: Becsapódás. 2013. (regény)
• Vásquez, Juan Gabriel: A hírnév. 2015. (regény)
• Vargas Llosa, Mario: A diszkrét hős. 2015. (regény)

Továbbá Roberto Arlt, Gabriel García Márquez, Augusto Roa Bastos, Julio Cortázar, Adolfo Bioy Casares, Abelardo Castillo, Cecilia Caicedo és Carlos Fuentes elbeszélései, valamint – sok más költő mellett – Martialis, Keresztes Szent János, Carl Michael Bellman, Candelario Obeso, Fernando Pessoa, Rafael Alberti, Gabriela Mistral, Delmira Agustini, María Eugenia Vaz Ferreira, Luis Palés Matos, Anabel Torres és Octavio Paz versei

Hivatkozások

• http://resolver.pim.hu/auth/PIM72146
• Kortárs magyar írók 1945–1997
• https://europakiado.hu/blog/szonyi-ferenc
• https://www.gyulaihirlap.hu/104763-lelegzetvisszafojtva-hallgatta-szonyi-ferenc-erzel