Széll Kálmán (orvos)

Széll Kálmán
Született	1926. május 29. (98 éves) Herény
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos
Tisztsége	egyetemi tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Széll Kálmán (Herény, 1926. május 29. –) Ph.D. nyugalmazott o.v. főorvos, címzetes egyetemi tanár, emeritus főiskolai tanár.

Életpálya

Született 1926. május 29-én Herényben (jelenleg Szombathely) régi Vas megyei történelmi családból. Apja ny.hadnagy, kerületi tűzrendészeti felügyelő volt. Szülei vagyonát (apja házát, anyja váti földbirtokát) államosították. Két édestestvér van: Dr. Széll Tamás (2020-ban szintén elhalálozott) a kémiai tudományok akadémiai doktora, 1970 óta az USA-ban él, ahol az ENSZ Nemzetközi Iskola tanára volt, nyugdíjas, Annamária volt vegyésztechnikus. Féltestvére Szabó Lajosné volt gyári munkás, ugyancsak nyugdíjas, 2002-ben elhalálozott.

Tanulmányok

Iskoláit Szombathelyen (Kámonban ill. a Szent Norbert Premontrei gimnáziumban), majd Kőszegen a Hunyadi Mátyás Honvéd katonai alreálban (évfolyamelsőként) és Nagyváradon a m. kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában végezte, 1945-ben Győrben a Bencés gimnáziumban érettségizett. Hadapródiskolásként 1945-ben hadműveleti területre osztották, de visszavonulva a szovjet csapatok elől komoly harcba nem került, majd Karintiában 1945 májustól októberig angol fogságban volt, ahonnét szeptemberben hazaszökött. Ezt követően az Új Magyar Hadseregben Nyárádon őrmesterként szolgált, ahonnét 1946 tavaszán leszerelt. 1946-ban, leszerelése után, miután mezőgazdasági gépkezelő tanfolyamot végzett, traktorosként dolgozott őszig, amikor is egyetemre került. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára 1946-ban iratkozott be. A kollégium államosításáig a budai Szent Imre Kollégium lakója volt, onnan – miután az államosítási kérelmet nem írta alá – 1948-ban kiutasították. Az egyetemet az áldozatos szülői támogatás ellenére főleg saját erőből végezte, majd 1952. augusztus 14-én kitűnő (summa cum laude jelzésű) diplomával fejezte be.

Házassága és leszármazottjai

1957 dec. 31-én Szombathelyen feleségül vette Rőthy Máriát, dr. Rőthy István rendelőintézeti szakfőorvos leányát. E házasságból született 1958-ban Annamária, 1960-ban Kálmán nevű gyermeke. Előbbi tanítónő, utóbbi általános sebész és érsebész szakorvos, főorvos (mindkettő Ausztriában dolgozik).

1956-os tevékenysége

A Kórház Forradalmi Bizottságának 4 tagú elnökségébe 1956-ban választották. A rend és erőszakmentesség jegyében munkálkodott. Jelentős forradalmi események a kórházban nem történtek, de tisztsége miatt 1962-ig nem kapott útlevelet és rendfokozatától is megfosztották, amit azonban a H.M. Igazoló Bizottság később visszaadott.

Második katonaság

Orvosként még két ízben (1953, 1955) összesen nyolc hónapig volt katona. Első alkalommal Nagykőrösön és Kalocsán dolgozott, alhadnagyi rendfokozatot kapott. 1955-ben behívottként a tatabányai Hunyadi János Lövész Tisztiiskolában 3 hónapig dolgozott orvosként. Az 56-os forradalom után lefokozták, de később rangját visszakapta. A rendszerváltozás után a Honvédelmi Minisztérium 1994-ben főhadnagyi rendfokozattal, egyenruha viselési engedéllyel és „nyugállományú” jogokkal rehabilitálta, majd 1998-ban századossá léptette elő.

Munkahelyek

Szombathelyen 1952. október 1. óta a Markusovszky Kórházban dolgozott. Előbb Prof. dr. Szabolcs Zoltán o.v. főorvos mellett a sebészeti osztályon, majd 1963 őszétől függetlenített aneszteziológus adjunktusként, végül 1968. január 1-től osztályvezető főorvosként. Az országban vidéken másodikként alakult Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály alapító főorvosa. Saját kérésére 1992 nov. 1.-én nyugdíjba vonult. Az Országos Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet igazgató helyettese (1979 – 2002), Nyugdíjazása után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar Szombathelyi Tagozatán volt főiskolai adjunktus (1993), majd tanár (1994-2001) illetve tagozatigazgató helyettes (1993-1997), végül 2001 december 1-től, jelenleg is, emeritus főiskolai tanár. Ebben a minőségében óraadóként 2013 év végéig oktatott rendszeresen, rövidebb oktatói munkákat azonban 2018 tavaszáig vállalt.

Oktatás

Aktív korában az Szombathelyi Egészségügyi Szakiskola, az aneszteziológus és intenzív terápiás szakasszisztens képzés, a pécsi egyetemhez tartozó oktatókórházi oktatás, valamint Budapesten a Haynal Imre Orvostovábbképző Egyetem rendszeres előadója volt, 1989-től a Pécsi Egyetem Szombathelyi Képzési Központjában oktat, előbb adjunktusként, majd 1994-től főiskolai tanár, majd emeritus, végül óraadó egészen 2013 év végéig, ám megbízásos szerződés alapján a POTE megbízásából még 2018-ban is alkalmanként tanított.

Szakvizsgák

1956-ban sebészet, 1960-ban traumatológia, végül 1962-ben aneszteziológia és intenzív terápia.

Tudományos munka, irodalmi tevékenység

Bel- és külföldön összesen 351 nyomtatott dolgozata (írása, cikk, esszéje, könyvismertetője stb.) jelent meg, (ide számítva 6 könyvet és 8 további szakkönyv ill. monográfia fejezeteit, illetve nyugdíjba vonulása után a Vasi Szemlében közzétett 51, s máshol is közölt több nem szakmai publikációját). Ezen kívül 547 előadást tartott. A POTE Főiskolai Kar számára 1995-ben írta az „Egészségügyi etika” c. könyvet, amely egyetemi jegyzetként jelent meg. Közben 3 ízben nyerte el az Orvosi Hetilap pályázatán a Markusovszky díjat, ötször nyert kórházi pályázaton első díjat, ill. egy ízben különdíjat, egyszer a Pécsi Akadémiai Bizottság, egyszer a Veszprémi Akadémiai Bizottság, végül pedig egy ízben a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság pályázatán nyert díjakat. Az Orvosi Hetilap négyszer kérte fel ünnepi tanulmány megírására. Németről magyarra fordította Dalicho: „Általános orvosi vizsgálatok” című könyvét, amely a Medicina kiadásában 2003-ban jelent meg. Dr. Horváth Boldizsárral társszerkesztőként működött közre a „Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004” című monográfiában. 2007-ben jelent meg “Fehérköpenyes óriások”, 2011-ben “Erőméz”, 2016-ban “Göncölszekér”, végül 2019-ben a Szarvasgomba című könyve (mindanégy: Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában) A 2015-ös évben az Egészség-Akadélmia című folyóirat olvasó szerkesztői tisztére kapott felkérést. amit azóta is gyakorol.

Érdeklődési kör

(történelmi sorrendben) sebészet, traumatológia, aneszteziológia, intenzív medicina, szakmapolitika (eü. szervezés), orvostörténelem, bioetika.

Tudományos minősítések

1980-ban a MTA „Klinikopatológiai és terápiás tapasztalatok felnőttkori respiratory distress szindrómában” c. munkájával a 3 Orvostudományok Kandidátusa tudományos fokozatát szerezte meg, (oklevél kelte 1981 április 18), amelyet a POTE PhD.-ként ismert el (1994 szeptember 2.-án).

Tanulmányutak

1964-ben Berlin, 1966 Montreal, (ahol fél évig munkavállalóként dolgozott), 1969 Bukarest, 1974 Bécs, 1979 Hollandia.

Szakma-közéleti tevékenység

Az Országos Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet igazgató helyettese (1979 – 2002), az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztató tagja (1980-2000), megalakulása óta (1979) a Szakmai Kollégium tagja, majd 1992 óta (1995- ös újraválasztással megerősítve) 2000 április 1-ig elnöke. Megyei felügyelő szakfőorvos (1991 – 2005). A MAITT Észak-dunántúli Csoportjának örökös díszelnöke (1990) A POTE főiskolai képzés tanári karának elnöke (1994-1997).

Kiemelkedő életmű

Az aneszteziológia és intenzív orvoslás egyik hazai úttörője. A Markusovszky kórházban ő alapította meg (vidéken másodikként) az osztályt. Országosan elsőként szervezett aneszteziológiai ügyeletet (1970). A Markusovszky kórházban elsőként végzett (munkatársaival) intratrachealis gépi narkózist (1955), gyomortükrözést (1958), epidurális érzéstelenítést (1959), sikeres újraélesztést (1964), májbiopsiát (1964), tartós mesterséges hypotermiát (1966), v. cava canülálást (1967), mesterséges gépi lélegeztetést (1968), akut peritoneális dialízist (1969), port a cat beültetést (1972), tüdőbiopsiát (1972), pacemaker beültetést (1980), akut hemodialízist (1981) Ide sorolható a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Szombathelyi Képzési Központjában 28 éves főiskolai oktatói tevékenysége, amelyért elismerést és kitüntetést is kapott.

Közéleti tevékenység

Az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Megyei Bizottságának elnöke (1971-1989), a TIT Egészségügyi Szakosztályának elnöke (1972-1979), a Városi Tanács tagja (1972-1984), A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság vezetőségi tagja (1963-1989), alelnöke (1981-1989), amikor is annak Észak-dunántúli Szekciója örökös díszelnökséggel tüntette ki. A szombathelyi székesegyházi főplébániájának 1988-tól 2007 novemberéig egyházközségi világi elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, és 2007-ig az Egyházmegye Egyházközségi Tanácsának elnöke, a Keresztény Egészségügyiek Dr. Batthyány László Társaságának 1990. január 16. óta, 2003-al bezárólag alapító világi elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke, a Páneurópai Unió Magyar Szervezete Szombathelyi Regionális Csoportjának elnöke (1990-1994), a KDNP Vas Megyei elnöke (1990 januártól 1992), majd 1998-ig díszelnöke, mely után kilépett a pártból. de az un. Ghizy-korszak történéseit annulálták s jelenleg is a Párt vasmegyei szervezetének „örökös tiszteletbeli elnöke”. Más pártnak nem volt (ma sem) tagja. A Szombathelyi Megyei Jogú város Önkormányzatának (korelnök) képviselője (1990-1994), a „Markusovszky Kórházért” alapítvány kuratóriumának elnöke (1992-2004), az „Éhen Gyula Kör a polgárosodásért” alapítvány kuratóriumának tagja (1992-1997), a Dr. Tiborcz Sándor alapítvány tiszteletbeli elnöke (1992-től, jelenleg is), illetve a Martineum alapítvány (1995-2010-ig, megszűnéséig) kuratóriumi tagja, továbbá (1991-től 1916-os megszűnéséig) tagja a „Gábor Áron” Honvéd Tüzér hadapródiskola bajtársi körének, 1993-tól a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, 1995-től a Szombathelyi Tudós Társaságnak (Societans Scientarium Savariensis), jelenleg is, 1998-tól a Recski Szövetségnek, 2003 óta a Polgári Egyesület Szombathelyért tiszteletbeli elnöke, 2004-től az 56-os Szövetség Vas megyei Szervezetének, ugyancsak 2004-től a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagja, a Vasegerszegi Közéleti Klub alapító tagja (2007-től jelenleg is), a Vas megyei Mentésügyi Alapítvány kuratóriumának tagja 2007 óta.

Kitüntetések

Sokszoros véradásért Vöröskeresztes arany (1972), Szakszervezeti arany kitüntetés (1974), „kiváló orvos” (1975). Az Eü. Min. címzetes egyetemi docensnek nevezte ki (1978). Az Orvosi Hetilap Markusovszky emlékérmét 1978-ban, 1980-ban és 1993-ban kapta meg. A Munka Érdemrend arany fokozatával 1983-ben tüntették ki. Markusovszky plakettet kapott Szombathelyen (a Markusovszky emlékelőadások első kórházi díjazottjaként) 1991-ben, majd első szombathelyi orvosként 1992-ben a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki. Szombathely városától 1994-ben Pro sanitate” díjat kapott, ugyancsak 1994-ben, illetve a „Pro Anaesthesiológia et Therapia Intensíva” emlékérem tulajdonosa lett. A Pécsi Orvostudományi Egyetem az 1996-ban „Pro universitate” aranyéremmel tüntette ki. A megyei önkormányzattól 2001-ben megkapta a „Vasmegyéért díjat”, továbbá a Vasi Szemle Szerkesztősége irodalmi és tudományos munkájáért „nívódíjjal” tüntette ki. 2002-ben Pro Ecclesia et Pontificae pápai kitüntetésbe (emlékérem adásába) részesült, továbbá a legmagasabb Egészségügyi Minisztériumi kitüntetést, a Batthyány Strattmann díját kapta meg, valamint ugyancsak ebben az évben átvette az 50 éves arany oklevelet. A Pécsi Tudományegyetem Főiskolai Karának hallgatói Önkormányzata 2004-ben „az év legjobb előadója” (Pro Discipulis Academicis Facultatis Scientarum Sanitariarum Universitatis Quinqueecclesiensis díj) kitüntetést adományozta. A Markusovszky kórház 80. születésnapja alkalmából emlékérmet kapott (2006), Szombathely Megyei Jogú Város „díszpolgárságot” adományozott (2008), a Vas megyei Közgyűlés Batthyány Lajos életmű díjat (2009), a Vas megyei „prima primissima” tudományos kategóriájának nyertese (2010), a kultúra lovagja” cím (2012), a Magyarország Köztársasági elnökének érdemérme (2012). A Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki (2012. jún 18.), hatvanéves (gyémánt diplomát kapott (2012), a Markusovszky kórház Pető emlékérmet adományozott (2012), a Pécsi Tudományegyetem Arany Katedra Díjban részesítette (2014). 90 éves kora alkalmából (2016) Ferenc pápa képével ellátott díszoklevélben fejezte ki apostoli áldását, 2017-ben „56-os emlékplakettot” kapott, átvehette a vasdiplomáját, 2018. jan. 22-én elsőként kapta meg a szombathelyi Egyházmegye által Boldog Batthyány László emlékére alapított „A test lélek orvosa” kitüntetést, végül 2019. okt. 25-én a Magyar Bioetikai Társaság Gaizler Gyula emlékérmet kapott. A felsoroltakon kívül számos elismerő illetve dicsérő oklevélben részesült.

Katonai kitüntetései

2. Világháborús emlékérem, illetve a „Honvédelemért” II. osztályú kitüntető emlékérem (2006). 3. HOHE Jubileumi díszérem (2015) Még 2000-ben bekerült Who’s Who in the World (18 th Edition), ill- számos hasonló helyi és hazai kiadványba.

Ars Poetica és Példaképek

Az orvosi hivatás etikus művelése, s a szűkebb és tágabb közösség szolgálata. Az Isten-, haza-, család- és emberszeretet gyakorlása.

Azok az emberek, akik a családjukon kívül a közt szolgálták, szűkebb környezetük és a haza haladását előmozdították. Egyebek mellett ezeknek kívánt emléket állítani a „Fehérköpenyes óriások”, az Erőméz és a Göncölszekér című könyveivel.

Főbb művei

• Gaál Csaba–Széll Kálmán: Sebészeti zsebkönyv; Springer Hungarica, Bp., 1993
• Az egészségügy története; tan. Széll Kálmán, Szigetváry Ferenc, Szabó Lajosné; Önkormányzat, Celldömölk, 1996 (Celldömölki évszázadok)
• Egészségügyi etika. Jegyzet valamennyi szak számára; PTE ETK, Pécs, 2006
• Fehérköpenyes óriások. Múlt századi orvos-arcképek; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2007 (A Magyar Nyugat történeti kiskönyvtára)
• Erőméz. Gondolatok és emlékek a gyógyításról; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2011
• Göncölszekér. Emlékek, életek, gondolatok; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2016
• Szarvasgomba. Emlékek ifjúságom felszíne alól; Magyar Nyugat, Szombathely, 2019