Széll György (politikus)

Széll György
Született	1827 Makó
Elhunyt	1910. április 22. (83 évesen) Makó
Állampolgársága	magyar
Szülei	Széll István Juhász Katalin
Foglalkozása	ügyvéd polgármester országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1878. november 25. – 1884. május 19.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Széll György (Makó, 1827. – Makó, 1910. április 22.) politikus, országgyűlési képviselő, Makó város polgármestere.

Életpályája

Szülei: Széll István és Juhász Katalin voltak. Makón született, tanulmányait is itt végezte. Jól menő ügyvédi irodát alapított a Maros-parti városban, később Hódmezővásárhelyen és Orosházán gyakorolta hivatását. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban végig a magyar oldalon harcolt, ami később jó politikai tőkét jelentett számára; első programbeszédét honvéd főhadnagyi ruhában mondta, fényes csizmában, kezében fokossal közlekedett a város utcáin. 1875-ben, majd hároméves ciklusa leteltével 1878-ban is Makó országgyűlési képviselőjének választották, az 1848-as párt tagja volt. Képviselői tevékenységét kritikával illették a vasútépítés ellenzéséért, illetve antiszemita megnyilvánulásaiért. Két ciklusa után politikusként megbukott, elhagyta a várost és Szegeden nyitott ügyvédi irodát.

Bő egy évtized elteltével többször is megpróbálkozott a makói közéletbe való visszatéréssel; végül 1895-ben polgármesterré választották; a posztot 1902-ig töltötte be. Városvezetői tevékenysége alatt leaszfaltozták a Széchenyi teret és nyolc belvárosi utcát. Miután az aszfaltozást általános rokonszenv kísérte, a munkálatok 15 újabb utcán folytatódtak. A tárgyalások eredményeképpen 1899. november 6-án megkezdődött az elektromos közvilágítás a városban. Felépült a takarékpénztár, a polgári leányiskola, a pénzügyi palota, a járásbíróság új épülete és az állami főgimnázium is. A honfoglalás millenniuma polgármesteri ciklusa idejére esett, ennek alkalmából hatalmas népünnepélyt rendeztek, a korabeli feljegyzések szerint 10 000 ember ünnepelt a vásártéren, ahol sült ökröt és bort osztottak. Polgármesterségével nagyobb megbecsülést és elismerést vívott ki magának, mint országgyűlési követi tevékenységével; ennek ellenére életének utolsó éveit nyomorban és elhagyatottan töltötte. Nyolcvanhárom éves korában hunyt el.

Források

• Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái, A makói múzeum füzetei 5, Makó, 1970.
• Domokos László: Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete. 2002. ISBN 963 03 3390 2  

Előző Major Miklós

Makó polgármestere 1895 – 1902

Következő Farkas József