Szélescsőrű császárlégykapó

Szélescsőrű császárlégykapó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Császárlégykapó-félék (Monarchidae);
Nem:	Myiagra;
Faj:	M. ruficollis;
Tudományos név
	Myiagra ruficollis; (Vieillot, 1818)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szélescsőrű császárlégykapó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szélescsőrű császárlégykapó témájú médiaállományokat és Szélescsőrű császárlégykapó témájú kategóriát.

A szélescsőrű császárlégykapó (Myiagra ruficollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1818-ban, a Platyrhynchos nembe Platyrhynchos ruficollis néven.^[3]

Myiagra ruficollis ruficollis (Vieillot, 1818) - a Kis-Szunda-szigetek déli és keleti szigetei
Myiagra ruficollis fulviventris (P. L. Sclater, 1883) - Tanimbar-szigetek, 2008-ig különálló fajnak tartották.
Myiagra ruficollis mimikae (Ogilvie-Grant, 1911) - Új-Guinea déli része, Aru-szigetek, a Torres-szoros szigetei és Ausztrália északi és északkeleti része, eredetileg különálló fajként írták le.^[2]

Ausztrália, Indonézia, Kelet-Timor és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők, lombhullató erdők és cserjések, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 15–15,5 centiméter, testtömege 12 gramm.^[3]

Főleg ízeltlábúakkal, különösen rovarokkal és pókokkal táplálkozik, és néha puhatestűeket is fogyaszt.^[3]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]