Székely constitutio

A Székely constitutio (más néven: Udvarhelyi constitutio) a székelyek „alkotmánya”.

Az első dátum, amelyhez megszületése köthető: 1505. november 23. A II. (Jagelló) Ulászló király (uralkodott 1490–1516) idejében Bögözi János főkapitány elnökletével Udvarhelyt tartott 2. székely nemzeti gyűlésen összeállított/elfogadott törvénygyűjtemény, mely összefoglalta a székely nemzet hagyományos törvényeit, meghatározta perrendtartását.

Az „Udvarhelyi constitutio” összefoglalja a személyi szabadság tiszteletén, a törvény előtti egyenlőségen és a közösségi egyetértéssel (mai kifejezéssel, demokratikus úton) hozott törvények uralmán alapuló hagyományos székely jogrendet. Kimondta a személy sérthetetlenségét, mely szerint a székelyt bírói ítélet előtt elfogni nem szabad. Kimondta a a testi büntetés tilalmát a Székelyföldön, helyette pénzbírságot szabott ki. Kimondta a a szabad kereskedés elvét minden székely számára. Az erdélyi vajdák hatalmaskodásának megelőzésére kimondta, hogy a Székelyföldre zsoldos sereget vinni sohase szabadjon. Rögzítette, hogy az Udvarhelyt székelő másodfokú törvényszék látja el az egész Székelyföld pereit. A bíróság 17 választott (4 primor, 13 lófő) bíróból állt. Kimondta a törvények szentségét (azon bíró, ki Isten és ország törvényeitől elhajolva, könyörgés vagy ajándék által megnyeretve, részrehajló lenne, száműzessék, minden ingóságai fölprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek, s Székelyföldön soha ne lakhasson. Ekként bűnhődjön még az is, ki maradásában vagy visszajövetelében fáradozna, stb.) Kodifikálta a jogorvoslat lehetőségét: a birtok és tulajdon védelmében a 3 ft értékű pert is fellebbezhetővé tette, egészen a királyig.

A Székely constitutiót 1555. április 28-án Székelyudvarhelyen a 3. székely nemzeti gyűlés ismételten jóváhagyta, ősi törvényeiket 88 cikkelybe egybegyűjtve magyar nyelven is kiadták (ez egyik legkorábbi jogi témájú nyelvemlékünk). A constitutiót ez alkalommal I (Habsburg) Ferdinánd teljhatalmú vajdái, Dobó István és Kendi Ferenc megerősítették.

A „Székely constitutio” nem korának jogi szüleménye, hanem az ősi székely jogrend korszerű összefoglalása. Ezért ragaszkodott a végsőkig a székelység a benne megfogalmazott szabadságjogokhoz, és ezért képezhette a jogi alapját a következő évszázadok székely szabadságküzdelmeinek 1562-től egészen 1848-ig.

A nemzeti jogok és kiváltságok, az emberi és polgári szabadság és méltóság törvényesítésével a constitutio évszázadokkal megelőzte Európa legtöbb országának jogalkotását, ahol a Székely constitutio jogi eszméi csak a felvilágosodás korában váltak általánosan elfogadottá.

Források

• Udvarhelyi constitutio – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2023. május 5.)
• Az erdélyi diaeták végzéseinek foglalatja, időszakaszok és tárgyak szerént, Magyarországtól lett elválásától kezdve 1526-tól 1691-ig. 1. Tilsch és Fia, Kolosvárt. 1837. [1] 2. köt. Uo., 1838.
• Orbán Balázs. A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. 1-6 köt. (1. köt. Udvarhelyszék. Pest, 1868.)
• Szádeczky Kardos Lajos: A Székely Nemzet története és alkotmánya. E kiadás a "Hargitaváralja" J. Sz. K. a Franklin-Társulat bizománya, Budapest, 1927. alapján készült. 18., 47. o.
• Jakab Elek–Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időtől 1849-ig. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T., Budapest, 1901. 230. o. [2]
• Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219−1776. (Budapest, 1934.) 218. o.
• Vajda László: Az erdélyi polgári magános törvények' historiaja. Kolozsvár, 1830. 224−228. o.