Sváb Károly
| Sváb Károly | |
| Született | 1829[1][2] Csongrád[1][2] |
| Elhunyt | 1911. augusztus 6. (81-82 évesen)[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet ( – 1850-es évek) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sváb Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gavosdiai Sváb Károly (Csongrád, 1829 – Gavosdia, 1911. augusztus 6.) magyar földbirtokos, a főrendiház egyik első zsidó származású tagja.
Élete
[szerkesztés]Zsidó származású családban született. Pest reáliskolai tanulmányokat végzett, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban hadnagyi ranggal Bene Lajos őrnagy, majd ezredes mellett mint szárnysegédként vett részt. A szabadságharc leverését követően, 1850-től a Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. Tanulmányai befejezését követően gazdálkodni kezdett, emellett részt vett Békés és Torontál vármegyék közéletében. Mint alapító vett részt a békésmegyei gazdasági egylet megalakításánál, és később is tevékeny tagja volt az egyletnek. Torontálmegyében 1872-ben mint választási alelnök működött, 1875-ben pedig szabadelvű-párti programmal a törökkanizsai kerületben képviselővé választották. Ezt a kerületet képviselte 1885-ig, amikor a főrendiház tagjává nevezték ki.[4][5] Ennek hátterében Tisza Kálmán azon titkos megállapodása volt a magyarországi zsidósággal, melynek értelmében a főrendiházba két zsidó személy is bekerülhessen (a másik Hirschler Ignác orvos volt). Korábban ugyanis a zsidóság ilyen képviseletét hivatalosan ellenezte a főrendiház.[6]
Az Eperjes–Bártfai HÉV igazgatósági elnöke, valamint elnöke az országos magyar izraelita ösztöndíj-egyletnek. Alkalmi beszédei a helyi lapokban jelentek meg, az országgyűlésiek az Országgyűlési Naplókban vannak.[4]
Az 1890-es években a budapesti József körút 30-32. szám alatt egy bérpalotát építtetett Freund Vilmos építésszel.[7]
1902. december 24-én gavosdai előnévvel nemességet kapott.[8][9]
1911-ben hunyt el 82 éves korában. Halálozási éveként olykor tévesen 1890 fordul elő.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2023. november 26.)
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2023. november 26., PIM70605
- ↑ https://hunghist.org/index.php/component/content/article/83-articles/278-2014-4-konrad
- ↑ a b Szinnyei, i. m.
- ↑ Pallas, i. m.
- ↑ Cseh Viktor: Elgáncsolt, célba ért és kizárt rabbik – Tizenhárom év a felsőházban (zsido.com, 2019. jún. 21.)
- ↑ a b https://budapest100.hu/wp-content/uploads/2017/01/Jeney-A-J%C3%B3zsef-krt-30-32_korr.pdf
- ↑ Kempelen, i. m.
- ↑ https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/hu_mnl_ol_a057_71_0129/
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X, XV. kötet, 285. old. [1]
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
- Gyászjelentése
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Szabadelvűpárti Naptár 1885-re. Budapest, 287. old. arcképpel
- Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Budapest, 1901. 173. old.