Surányi Gyula (lelkész)

Surányi Gyula
Született	1846. december 24. Váncsod
Elhunyt	1890. május 4. (43 évesen) Szilágynagyfalu
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	református lelkész
Sablon Wikidata Segítség

Surányi Gyula (Váncsod, 1846. december 24. – Szilágynagyfalu, 1890. május 4.) református lelkész.

Életútja

Atyja Surányi Ferenc községi jegyző volt Váncsodon. Középiskoláit és theologiát 1859-től 1869-ig Debrecenben végezte; 1869-70-ben debreczeni sgédlelkész, 1870-86-ben peéri (Szilágy megye) rendes lelkész, 1886-tól Szilágynagyfaluban szintén rendes lelkész volt. 1874-től egyházkerületi tanácsbiró, 1882-től egyházmegyei közügyigazgató volt, 1884-ben pedig egyházmegyei főjegyzőnek választatott.

Rendes munkatársa volt a Debreczennek 1870-től 1880-ig, ahol több politikai és társadalmi cikke jelent meg, többnyire névtelenül; írt a Protestáns Közlönybe, a nagyváradi Szabadságba; költeményei a Képes Világban (1871.) és a Nagyváradban (1888-89.); munkatársa volt a Szilágynak és Szilágy-Somlyónak (e két lapban mintegy 40-50 költeménye jelent meg.)

Munkái

• Magyar irodalom és művelődés története rövid kivonatban reál-, népiskolák és nőnöveldék részére. Debreczen, 1871. (2. kiadás Uo. 1881.)
• Lelki buzgóság hangjai. Imádságok a magán és családi élet vallásosságának emelésére. Uo. 1884. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 12. sz.)

Kéziratban

Költeményei; egyike 1870. május 5-én a debreceni református főiskola alapjában helyeztetett el; továbbá «Halotti beszédek és imák» c. munkája.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

További információk

• Protestáns Közlöny 1890. 19. sz.