Ugrás a tartalomhoz

Major League Baseball (videójáték, 1980)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Super Challenge Baseball szócikkből átirányítva)
Major League Baseball
FejlesztőAPh Technological Consulting
KiadóMattel Electronics
TervezőDavid Rolfe[1]
PlatformokIntellivision, Atari 2600
Kiadási dátum
  • US 1980. szeptember 4. (Intellivision)[2]
  • US 1982. (Atari 2600)
MűfajSport
JátékmódokTöbb- és egyjátékos[* 1]
AdathordozóROM cartridge
SablonWikidataSegítség

A Major League Baseball baseball-videójáték, melyet az APh Technological Consulting fejlesztett és a Mattel Electronics jelentetett meg. A játék 1980-ban jelent meg Intellivision otthoni videójáték-konzolra. A Major League Baseball a platform legkelendőbb címe, melyből több mint 1 millió példányt adtak el.[1] A játékban a játékosok egy kilenctagú baseballcsapatot irányíthatnak egy hagyományos kilenc játékrészből álló mérkőzés során. A Mattel a játék eredeti megjelenéséhez megvásárolta a Major League Baseball licencét, azonban az egyetlen felhasznált védjegyoltalam alatt álló dolog az MLB-logó a játék borítóján, egyetlen csapat vagy játékos sem szerepel a valós nevén.

A Mattel M Network leányvállalata Super Challenge Baseball címmel egy Atari 2600-átiratot is készített, amely 1982-ben jelent meg. A játék 1986-ban World Championship Baseball címen egy felújított kiadást is kapott Intellivisionre.

Játékmenet

[szerkesztés]
Képernyőkép a játékból

A Major League Baseballban a játékosoknak több futást kell szerezniük az ellenfelüknél a mérkőzés végére. A meccsek kilenc játékrészből állnak, és egy leegyszerűsített baseballpályán játszódnak.

Az egyes játékos mindig a vendégcsapat szerepét veszi fel és a játékrészek tetején üt, míg a kettes játékos a hazai csapatot alakítja és a játékrészek alján üt. A dobó játékos a kontroller iránygombjait a nyolc kardinális irány egyike felé tolva választhatja ki a dobás típusát, mindegyik irány más dobássebességet és dobásirányt képvisel. Az ütő játékos megpróbálja játékba hozni a dobó játékos által eldobott labdát, ezzel eljutva a bázisok egyikére, hogy a következő ütőkkel is játékba hozza a labdát és a bázisfutókat bejuttassa a hazai bázisra, ezzel pontokat szerezve. Amikor a labda játékba kerül, akkor a dobó játékos a számgombokkal kiválaszthatja az irányítani kívánt védőjátékosát és megpróbálhatja elkapni a labdát, majd kiválaszthatja azt a játékost, akinek vissza akarja dobni a labdát, hogy ezzel kiejtse a bázisfutót.

Az ütő játékos előrébb araszoltathatja a futóit a bázisoktól, hogy utána megpróbáljon ellopni egy bázist, azonban a dobó játékos megpróbálhatja kiejteni a futókat.

Abban az esetben, amikor a kilencedik játékrész végén döntetlen az állás, akkor további játékrészeket lehet játszani, amíg az egyik játékos nem nyer.

Eltérések a hagyományos baseballtól

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy a játékban a két csapat gyakorlatilag megegyezik, azonban a szimuláció szintje a korszakra tekintettel mégis figyelemre méltó. A játékosoknak számos baseballstratégia áll rendelkezésükre, köztük a dupla- és triplajátékok, a lefutások és a szándékos séták is lehetségesek a játékban. Ezzel szemben viszont számos eltérés is van a hagyományos baseball szabályzata és a játék között. Példának okáért a találatok minden esetben földet érnek, így „fly-outokra” sincs lehetőség. Ennek ellenére hazafutást még mindig lehet ütni, amely attól függ, hogy a labda hogyan és hol lett megütve.

Egy másik változtatás, hogy az ütő játékos pontot szerezhet a harmadik kiejtésnel, ha a bázisfutója előbb beér a hazai bázisra mint a harmadik kiejtés megtörténik.[4] Példának okáért, ha a bázisok fel vannak töltve két kiejtett játékosnál, akkor ha az ütőjátékos játékba hozza a labdát, a harmadik bázison álló futó pontot szerezhet, ha előbb ér be a hazai bázisra, mielőtt egy másik futót kikényszerítenek valamelyik bázisnál.

Átiratok

[szerkesztés]

A Sears az MLB-licenc nélkül árusította a játékot a „Super Video Arcade” magánkiadóján keresztül, míg a Mattel M Network leányvállalata Super Challenge Baseball címmel egy Atari 2600-átiratot is készített.[5] [6] Miután a Mattel Electronics leállította az Intellivision rendszer gyártását és eladta az azokhoz kapcsolódó tulajdonait az INTV Corporationnek, a játékot Big League Baseball címmel újra megjelentették.[1] A játék felújított változatának fejlesztését 1981-ben kezdte meg Dan Dickerson programozó Baseball II munkacímen. A Mattel 1982-ben leállította a játék fejlesztését, holott az már a végső, tesztelési fázisában járt. A Snafut is jegyző Mike Minkoff ebbe nem nyugodott bele és a munkaidején kívül elkezdte a játék debuggolását, amire a Mattel szemet hunyt, mivel All-Star Major League Baseball címmel már bejelentették a játékot. Minkoffnak a Mattel Electronics 1984 januári bezárásáig nem sikerült minden szoftverhibát kijavítania. A játék végül 1986-ban World Championship Baseball címen jelent meg és számos új funkcióval, köztük egy egyjátékos móddal is rendelkezik.[3][7] A játék az Intellivision Lives! gyűjteményen és a Microsoft Game Room szolgáltásán egyszerűen Baseball címen szerepel.

Fogadtatás

[szerkesztés]

A játék kedvező kritikai és kereskedelmi fogadtatásban részesült. Bill Kunkel és Arnie Katz a Video magazin „Arcade Alley” rovatában dicsérte az irányítható védőjátékosokat és az olyan „feltűnő” bázisfutási technikákat mint a „suicide squeeze”. A valamelyest egyszerű dobóirányítást már krizizálták, valamint azt is, hogy „az összes elütött labda földet ér”, mindezek ellenére azonban kijelentették, hogy a játék „lemossa” a kor összes többi baseballjátékát.[8] A játék a Video magazin 1982-es „útmutató az elektronikus játékokhoz” rovatában is szerepelt, ahol a magazin szerkesztői megjegyezték, hogy a játék a megjelenése óta „semmit sem vesztett a fényéből”.[9] Suzan Prince az Electronic Fun with Computers & Games hasábján 2/5 pontot adott a játékra és kijelentette, hogy a játék Atari 2600-átirata „érdemleges befektetés a VCS-tulajdonosoknak. Ugyan nem egészen ér fel az Intellivision Major League Baseballjához, azonban több mint elegendő bármely videosport-függőnek.”[10]

A játék Intellivision-kiadásából 1983. június 4-ig 1 085 700 példányt szállítottak le, ezzel a platform legkelendőbb játéka lett.[11]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Baseball (Intellivision video game) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Az egyjátékos mód kizárólag az 1986-ban megjelent World Championship Baseball című frissített kiadásban szerepel.[3]

Források

[szerkesztés]
  1. a b c Major League Baseball. IntellivisionLives.com. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  2. https://history.blueskyrangers.com/mattelelectronics/games/baseball.html
  3. a b https://books.google.com/books?id=BzxTtml8Jq4C&newbks=0&printsec=frontcover&pg=PA225&dq=%22Major%20League%20Baseball%22&hl=en&redir_esc=y&f=false#v=onepage&q=%22Major%20League%20Baseball%22&f=false
  4. Major League Baseball instructions. IntellivisionLives.com. [2010. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  5. Goodman, Danny. Home Video Games: Video Games Update, 32. o. (Hiba: Érvénytelen idő.) 
  6. Super Challenge Baseball. GameFAQs.com. (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  7. https://history.blueskyrangers.com/intvcorp/wcbaseball.html
  8. (1980. augusztus 1.) „Arcade Alley: Armchair Athletes - Sports, Mattel-Style”. Video, 12, 92, 93. o, Kiadó: Reese Communications. ISSN 0147-8907. 
  9. (1982. november 1.) „Video's Guide to Electronic Games”. Video 6 (8), 47–56, 108. o, Kiadó: Reese Communications. ISSN 0147-8907. 
  10. (1982. december 1.) „Space Attack/Super Challenge Baseball”. Electronic Fun with Computers & Games 1 (2), 65–66. o, Kiadó: Fun & Games Publishing Inc.. ISSN 0746-0546. 
  11. https://web.archive.org/web/20100211011551/http://www.intellivisiongames.com/gamepage.php?gameId=52