Major League Baseball (videójáték, 1980)

Major League Baseball
Fejlesztő	APh Technological Consulting
Kiadó	Mattel Electronics
Tervező	David Rolfe
Platformok	Intellivision, Atari 2600
Kiadási dátum	US 1980. szeptember 4. (Intellivision) US 1982. (Atari 2600)
Műfaj	Sport
Játékmódok	Több- és egyjátékos
Adathordozó	ROM cartridge
Sablon • Wikidata • Segítség

A Major League Baseball baseball-videójáték, melyet az APh Technological Consulting fejlesztett és a Mattel Electronics jelentetett meg. A játék 1980-ban jelent meg Intellivision otthoni videójáték-konzolra. A Major League Baseball a platform legkelendőbb címe, melyből több mint 1 millió példányt adtak el. A játékban a játékosok egy kilenctagú baseballcsapatot irányíthatnak egy hagyományos kilenc játékrészből álló mérkőzés során. A Mattel a játék eredeti megjelenéséhez megvásárolta a Major League Baseball licencét, azonban az egyetlen felhasznált védjegyoltalam alatt álló dolog az MLB-logó a játék borítóján, egyetlen csapat vagy játékos sem szerepel a valós nevén.

A Mattel M Network leányvállalata Super Challenge Baseball címmel egy Atari 2600-átiratot is készített, amely 1982-ben jelent meg. A játék 1986-ban World Championship Baseball címen egy felújított kiadást is kapott Intellivisionre.

Játékmenet

Képernyőkép a játékból

A Major League Baseballban a játékosoknak több futást kell szerezniük az ellenfelüknél a mérkőzés végére. A meccsek kilenc játékrészből állnak, és egy leegyszerűsített baseballpályán játszódnak.

Az egyes játékos mindig a vendégcsapat szerepét veszi fel és a játékrészek tetején üt, míg a kettes játékos a hazai csapatot alakítja és a játékrészek alján üt. A dobó játékos a kontroller iránygombjait a nyolc kardinális irány egyike felé tolva választhatja ki a dobás típusát, mindegyik irány más dobássebességet és dobásirányt képvisel. Az ütő játékos megpróbálja játékba hozni a dobó játékos által eldobott labdát, ezzel eljutva a bázisok egyikére, hogy a következő ütőkkel is játékba hozza a labdát és a bázisfutókat bejuttassa a hazai bázisra, ezzel pontokat szerezve. Amikor a labda játékba kerül, akkor a dobó játékos a számgombokkal kiválaszthatja az irányítani kívánt védőjátékosát és megpróbálhatja elkapni a labdát, majd kiválaszthatja azt a játékost, akinek vissza akarja dobni a labdát, hogy ezzel kiejtse a bázisfutót.

Az ütő játékos előrébb araszoltathatja a futóit a bázisoktól, hogy utána megpróbáljon ellopni egy bázist, azonban a dobó játékos megpróbálhatja kiejteni a futókat.

Abban az esetben, amikor a kilencedik játékrész végén döntetlen az állás, akkor további játékrészeket lehet játszani, amíg az egyik játékos nem nyer.

Eltérések a hagyományos baseballtól

Annak ellenére, hogy a játékban a két csapat gyakorlatilag megegyezik, azonban a szimuláció szintje a korszakra tekintettel mégis figyelemre méltó. A játékosoknak számos baseballstratégia áll rendelkezésükre, köztük a dupla- és triplajátékok, a lefutások és a szándékos séták is lehetségesek a játékban. Ezzel szemben viszont számos eltérés is van a hagyományos baseball szabályzata és a játék között. Példának okáért a találatok minden esetben földet érnek, így „fly-outokra” sincs lehetőség. Ennek ellenére hazafutást még mindig lehet ütni, amely attól függ, hogy a labda hogyan és hol lett megütve.

Egy másik változtatás, hogy az ütő játékos pontot szerezhet a harmadik kiejtésnel, ha a bázisfutója előbb beér a hazai bázisra mint a harmadik kiejtés megtörténik. Példának okáért, ha a bázisok fel vannak töltve két kiejtett játékosnál, akkor ha az ütőjátékos játékba hozza a labdát, a harmadik bázison álló futó pontot szerezhet, ha előbb ér be a hazai bázisra, mielőtt egy másik futót kikényszerítenek valamelyik bázisnál.

Átiratok

A Sears az MLB-licenc nélkül árusította a játékot a „Super Video Arcade” magánkiadóján keresztül, míg a Mattel M Network leányvállalata Super Challenge Baseball címmel egy Atari 2600-átiratot is készített. Miután a Mattel Electronics leállította az Intellivision rendszer gyártását és eladta az azokhoz kapcsolódó tulajdonait az INTV Corporationnek, a játékot Big League Baseball címmel újra megjelentették. A játék felújított változatának fejlesztését 1981-ben kezdte meg Dan Dickerson programozó Baseball II munkacímen. A Mattel 1982-ben leállította a játék fejlesztését, holott az már a végső, tesztelési fázisában járt. A Snafut is jegyző Mike Minkoff ebbe nem nyugodott bele és a munkaidején kívül elkezdte a játék debuggolását, amire a Mattel szemet hunyt, mivel All-Star Major League Baseball címmel már bejelentették a játékot. Minkoffnak a Mattel Electronics 1984 januári bezárásáig nem sikerült minden szoftverhibát kijavítania. A játék végül 1986-ban World Championship Baseball címen jelent meg és számos új funkcióval, köztük egy egyjátékos móddal is rendelkezik. A játék az Intellivision Lives! gyűjteményen és a Microsoft Game Room szolgáltásán egyszerűen Baseball címen szerepel.

Fogadtatás

A játék kedvező kritikai és kereskedelmi fogadtatásban részesült. Bill Kunkel és Arnie Katz a Video magazin „Arcade Alley” rovatában dicsérte az irányítható védőjátékosokat és az olyan „feltűnő” bázisfutási technikákat mint a „suicide squeeze”. A valamelyest egyszerű dobóirányítást már krizizálták, valamint azt is, hogy „az összes elütött labda földet ér”, mindezek ellenére azonban kijelentették, hogy a játék „lemossa” a kor összes többi baseballjátékát. A játék a Video magazin 1982-es „útmutató az elektronikus játékokhoz” rovatában is szerepelt, ahol a magazin szerkesztői megjegyezték, hogy a játék a megjelenése óta „semmit sem vesztett a fényéből”. Suzan Prince az Electronic Fun with Computers & Games hasábján 2/5 pontot adott a játékra és kijelentette, hogy a játék Atari 2600-átirata „érdemleges befektetés a VCS-tulajdonosoknak. Ugyan nem egészen ér fel az Intellivision Major League Baseballjához, azonban több mint elegendő bármely videosport-függőnek.”

A játék Intellivision-kiadásából 1983. június 4-ig 1 085 700 példányt szállítottak le, ezzel a platform legkelendőbb játéka lett.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Baseball (Intellivision video game) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.