Sucevițai kolostor

A Feltámadás-templom a sucevițai kolostorban
Világörökség
A kolostor látképe
Adatok
Ország	Románia
Világörökség-azonosító	598-008
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, IV
Felvétel éve	2010
Elhelyezkedése
Sucevițai kolostor Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 46′ 42″, k. h. 25° 42′ 46″47.778333333333, 25.712777777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Sucevițai kolostor témájú médiaállományokat.

A sucevițai kolostor (románul Mănăstirea Sucevița) a romániai Sucevițában található ortodox keresztény kolostor. Egy tágas völgyben áll.

Története

A kolostor Moldva szerzetesi építészetének érett példája: 1582-1586 között bontakozott ki elrendezése. Építése Grigore Ureche (1590-1647) krónikájának elbeszélése szerint a tekintélyes Movilă család kiemelkedő tagjai, Gheorghe, Ieremia és Simion nevéhez fűződik. Gheorghe 1598-1605 között Radóc püspöke, majd 1605-ben Moldva metropolitája, Ieremia Movilă 1595-ben Moldva fejedelme volt (felesége Csomortány Erzsébet). A népmondákban megőrződött hagyomány szerint a munkálatok kezdetétől a befejezésig nem néhány esztendő, hanem három évtized telt el. A néphit azt tartja, hogy a kolostor mesterei befalazták annak az asszonynak a képmását, aki a követ bivallyal vontatott szekéren harminc esztendeig szállította ide. A hagyomány szerint a kolostor befejezése emberéletet követelt: a templom homlokzati freskóinak festője művének befejezése előtt leesett a magas állványról és szörnyethalt. A tudományos kutatás megállapítása szerint 1595 és 1596 között e helyen Ion és Sofronie mesterek dolgoztak a falfestésen. A későbbi évek pusztításait követő kisebb renoválások után az együttes műemléki helyreállítását 1959-1961 között valósították meg.

Leírása

A kolostortemplom délkeleti homlokzata

A mértani tömeghatású együttes, ellentétben a táj lírai hangulatával, katonás szigorral komponált. Négyszöges alakú erődjét masszív, mintegy 3 m szélességű falak és saroktornyok határolják.

A kolostort a Feltámadás tiszteletére szentelték. Ebben a gondolatban született a bejárati torony kapuzata fölötti ívezett anasztázis festménye: „Krisztus a pokol tornácára alászállva kiszabadítja Ádámot és Évát”.

A templom délnyugati bejárata

A kolostortemplom (Biserica mănăstirii) jellegzetesen ortodox, Moldvában is meggyökeresedett szokás szerint épült, a lakórészekkel kiegészült erődfalak keretében, az udvar központjában áll. Térkompozíciója alapelvével a szucsávai Szent György-székesegyházra emlékeztet, főként a helyiségek sorrendjének kialakításában. Figyelemre méltó különbséget eredményezett azonban a sucevițai kolostortemplomban az összetettebb rendeltetés: a vallási, elsősorban liturgikus követelmények mellett itt az alapító család halottkultusza is szerepet kapott: a korábbi hagyományok mintájára emelt kupolás előcsarnok, valamint pronaosz után önállóan elkülönülő, harántdongával fedett sírtermet alakítottak ki. A sírterem fölött az északnyugati sarokfalban levő lépcsőn át elérhető emeleti helyiség készült, melyet valószínűleg értéktárgyakat és ruhákat őrző kincstárnak használtak.

A földszinti részben van a Movilă család két nevezetes tagjának, Ieremiának és Simionnak a síremléke. E sírteremhez a keleti oldalon közvetlenül kapcsolódik a templom liturgikus, szertartási központja. Terében a négyezet fölött, toronyszerűen, mintegy 20 m magasba szökken a kétszintes, egymáshoz viszonyítva 45°-kal elforgatott csegelytámaszokon nyugvó kupola. A keleti irányban nyújtott szentély hosszoldalaihoz egy-egy kisméretű helyiség csatlakozik: egyike a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, a másik pedig a sekrestyeként használt diakonikon. A főoltár és a négyezet közötti szentélyrekesztő már a barokk korban, tehát a templom eredeti építésénél jóval később került ide. Hasonló hozzá a sírterem nyugati bejáratát keretező, ékszeres-faragású tagozat-rátét is.

A paradicsomi létra

A templom architektúrája a 16. század végén belső falfestéssel egészült ki. E falképek kompozíciós rendszerében a bizánci gyökerű, ortodox szerzetesi műveltség és a népi képzelet gondolatvilága találkozott. Elbeszélőkedv tette oldottabbá a moldvai festészet olykor drámai hagyományát. Ám a hagyománytisztelet határt szabott az epikus bőségnek: a képkompozíció az egyház tanításának megfelelően, a mennyei és földi világ hierarchikus összetartozását fejezte ki. Elrendezésének sajátossága, hogy a Feltámadás tiszteletére szentelt kolostor templomában a főszentély apszisának boltozatára Krisztus mennybemenetelének ábrázolása került. A kompozíciókban a mennyei világot az ó- és újtestamentumi jelenetek kötik össze a földivel. A hajó délnyugati sarkában az alapító, Ieremia Movilă is feltűnik. Az uralkodó népes családja kíséretében a trónoló Krisztusnak ajánlja fel alapítványát, a kezében tartott sucevițai templomot. A dinasztikus reprezentáció másutt is megnyilvánul: a sírteremben, nyilvánvalóan az alapító fejedelem történeti jelentőségére utalva, „Mózes életének története és Izrael fiainak kiszabadítása” az idegen elnyomás alól (Exodus) látható. A helyi sajátosság nemcsak az egyes képek tartalmi kiválasztásában érvényesült, hanem formai megjelenítésében is: a pronaoszban különlegesen egyedi a szokatlan zöld háttér előtt a rajzos, miniatúra jellegű ábrázolásmód. E képek egyes részleteiből ősi hagyományok népi továbbélésére lehet következtetni. Így az Ábrahám-jelenetben, a terített asztalnál ülő Bikaölő alakja (ez a motívum gyakran megjelenik Moldva művészetében) talán a mithraizmus kései hatásának tulajdonítható. Mindenesetre gazdag fantázia hatotta át a kompozíciót; például mesés szörnyábrázolások teszik egyénien eredetivé az előcsarnokban fennmaradt „Utolsó ítélet” ortodox felfogású képjeleneteit (zöld ördögök).

Az északnyugati „harangozóbástya”

A templom homlokzatainak is uralkodó eleme a falfesés. Keleten, az épület szentélyrészének falfelületeire, a vallási világképnek megfelelően, a CIN, a „Mennyei és a Földi Hierarchia” ábrázolása került a különálló mezők hét egymás fölötti sorába. E statikus világkép-ábrázolás mellett dinamikusnak tűnik az északi falfelületen a „Paradicsomi Létra” az erények küzdelmes, magasba vezető útjának megjelenítésével. A létrafokokon a feltörekvő szerzetesek jobbján az angyalok kara örvendezik, baljukon pedig – a létra alatt – a bukottak démonikus kavargása bontakozik ki. A lenyűgöző alkotáshoz szervesen kapcsolódik Pachomiusnak, az egyiptomi szerzetesség alapítójának története. A templomfestők a tartalomnak megfelelő kifejezési formát – igazodva az ortodox egyház ikonográfiai előírásaihoz – a kutatások bizonysága szerint csaknem mindenütt tudatosan fogalmazták meg, de a képkompozíciók egyes elkülönülő részeinek művészi egységére kevésbé ügyeltek: jellemző például a déli oldalon „Jessze fájának” (a Nemzetségfának) és a Máriát dicsőítő „Akathisztosz-himnusz” képjeleneteinek kötetlen, ötletszerű összeillesztése. A festői felfogás a helyi művészet e késő középkori szakaszában fokozódó erővel érvényesült. E sajátosság Sucevițában aligha meglepő, mivel ez a templom a 16. században kiteljesülő moldvai szerzetesi építészet és festészet egyik utolsó nagy alkotása volt.

A bejárati torony (Turnul de intrare) a kolostorfal északi oldalának középtengelyében helyezkedik el. Első emeletén kupolás kis kápolna alakult ki, a kapuzatot védő kultuszhelyként.

Az erődített falak keretében húzódnak a korábbi eredetű lakórészek, amelyeket a 19. század idején nagymértékben átalakítottak. Délkeleten található a fejedelmi lakóház emeletes maradványa. Az épület a 16-17. század fordulóján Ieremia fejedelem udvartartásának lakóhelye volt; a helyiségek alatti pincében Ion Neculce krónikájának adatközlése szerint az uralkodó hatalmas kincseket őrzött. A föld alatti, dongaboltozatos termek néhány felső szobával együtt ma is láthatóak.

A harangtorony (clopotnița) az északnyugati sarokban emelkedik. A későbbi megerősítések során támpillérekkel közrefogott torony alsó két szintjén dongaboltozatos helyiségek találhatók; a legfelső, síkmennyezetes harangtérbe falba épített lépcső vezet fel.

A kolostor múzeumának (Muzeul de artă feudală religioasă al mánástirii) gyűjteménye egyike a leggazdagabb hasonló jellegű moldvai együtteseknek. Olyan értékes, 16-17. századi kéziratokat őriz, mint Neagoe Basarab fejedelem evangéliuma.

Jessze fájának ábrázolása a sucevițai Feltámadás-templom déli falán

Lásd még

• Észak-moldvai kolostorok

Források

• A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963-367-245-7
• A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963-13-2393-5
• Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
• Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
• Musinescu, M.A.: Das Kloster Sucevița. Bukarest, 1968.
• Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963-16-3059-5
• Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963-243-099-9
• J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963-548-774-6.
• Az együttes helyszíni bejárását és fotózását és az ezt követő adatfeltárást Kit36a végezte 2003-ban. (Részletesen és fotóanyag: KT_ARCHIV_ VeML)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Sucevițai kolostor témájú médiaállományokat.

• Manastirea Sucevita
• A sucevițai kolostor (román)
• geocities.com
• A sucevițai kolostor (angol)
• A sucevițai kolostor (német)