Ugrás a tartalomhoz

Streptofilum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Streptofilum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zöld színtestű növények (Viridiplantae)
Csoport: Streptophyta
Törzs: Klebsormidiophyceae
Rend: Klebsormidiales
Család: Klebsormidiaceae
Nemzetség: Streptofilum
Mikhailyuk et al. 2018[1]
Típusfaj
Streptofilum capillatum
Mikhailyuk et al. 2018[1]

A Streptofilum a Klebsormidiophyceae osztály Klebsormidiales rendje Klebsormidiaceae családjának nemzetsége.[2]

Történet

[szerkesztés]

2018-ban fedezték fel T. Mikhailyuk és A. Lukešová,[1] és eleinte a Klebsormidiophyceae osztályon kívül helyezték el az abból és a Phragmoplastophyta csoportból álló klád testvérnemzetségeként rbcL-SSU és 44 kloroplasztiszgén alapján,[2] Bierenbroodspot et al. 2024-es tanulmánya azonban magi gének alapján a Klebsormidiophyceae Klebsormidiales rendjébe helyezte.[2]:2. ábra Žárský et al. 2024-ben hasonló filogenetikai családfát mutatott ki Bierenbroodspot et al. eredményeihez, kivéve a Streptofilum helyzetét.

Típusfaja és egyetlen ismert faja a Streptofilum capillatum, de van két fajba sorolatlan Streptofilum-tenyészet.[3]

Morfológia

[szerkesztés]

A Mesostigmatophyceae vegetatív sejtjeihez hasonlóan és az Interfiluméitól eltérően sejtjei szerves piliform pikkelyekkel rendelkeznek. Az Interfilumtól különbözik abban is, hogy nyálkarétegük homogén. A Streptophyta többi csoportjában legfeljebb csak a zoospóra pikkelyes.[2][1] Sejtjei 4–8 μm hosszúak, 4,6–5 μm szélesek.[1]

Vastag, homogén[1] nyálka borítja sejtjeit, melybe baktériumok tapadhatnak, megnehezítve a genomikai elemzést.[4]:1136

Sejtjei ellipszoid, ovoid vagy félgömb alakúak, kloroplasztiszai parietálisak, simák és lemezesek, a sejt kerülete 50–70%-át alkotják, 1 keményítőszemcse-réteggel körülvett pirenoidjuk van.[1]

Rövid, el nem ágazó fonalakat vagy sejthalmazokat alkotnak, melyek könnyen kétsejtűekre és önálló sejtekre bonthatók.[1][5]

Életciklus

[szerkesztés]

Vegetatív szaporodásuk a sporulációhoz hasonlóan egysíkú sejtosztódással és hajtástöredezéssel is történhet.[1]

Ökológia

[szerkesztés]

Az Interfilumhoz hasonló niche-eken él,[2] növekedése lassabb a Hormidiella és a Streptosarcina fajaiénál 60 μmol foton/m2s mellett, 160 μmol foton/m2s mellett azonban nem ismert, mivel a tenyészetek Pierangelini kísérletében elhaltak. Tehát a Streptofilum az alacsony (<70 μmol foton/m2s) besugárzáshoz alkalmazkodott.[6]

Mintegy 200 perc után kiszáradnak, és működésük nem áll teljesen helyre rehidratáció után.[7]

Homokos talajon élnek.[1]

Genetika

[szerkesztés]

A Klebsormidiophyceae legtöbb csoportjával szemben rendelkezik cysA és cysT génekkel, de hozzájuk hasonlóan nem rendelkezik ycf65-tel.[4]:1138 A Streptofilum nem rendelkezik trnA(ggc)-vel a Chlorokybophyceae és a Mesostigmatophyceae csoportoktól eltérően, de a későbbi Streptophyta-kládokhoz hasonlóan.[4]:1138

A ptDNS rövid (127 634 bp):[8] fehérjekódoló génjeiben nincs intron, azonban egy-egy intron van a trnV(uac) és a trnL(uaa) génekben is. Ez alapján is a Klebsormidiophyceae osztálytól különállónak tekintették.[4]:1138

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j Mikhailyuk T, Lukešová A, Glaser K, Holzinger A, Obwegeser S, Nyporko S, Friedl T, Karsten U (2018. március 20.). „New Taxa of Streptophyte Algae (Streptophyta) from Terrestrial Habitats Revealed Using an Integrative Approach”. Protist 169 (3), 406–431. o. DOI:10.1016/j.protis.2018.03.002. PMID 29860113. PMC 6071840. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)  
  2. a b c d e Bierenbroodspot MJ, Darienko T, de Vries S, Fürst-Jansen JMR, Buschmann H, Pröschold T, Irisarri I, de Vries J (2024. február 5.). „Phylogenomic insights into the first multicellular streptophyte”. Curr Biol 34 (3), 670–681.e7. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.070. PMID 38244543. PMC 10849092.  
  3. [sz. n.]: Streptofilum. Taxonomy browser. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
  4. a b c d Glass SE, McCourt RM, Gottschalk SD, Lewis LA, Karol KG (2023. augusztus 7.). „Chloroplast genome evolution and phylogeny of the early-diverging charophycean green algae with a focus on the Klebsormidiophyceae and Streptofilum”. J Phycol 59 (6), 1133–1146. o. DOI:10.1111/jpy.13359. PMID 37548118.  
  5. Bierenbroodspot MJ, Pröschold T, Fürst-Jansen JMR, de Vries S, Irisarri I, Darienko T, de Vries J (2024. augusztus 22.). „Phylogeny and evolution of streptophyte algae”. Ann Bot 134 (3), 385–400. o. DOI:10.1093/aob/mcae091. PMID 38832756. PMC 11341676.  
  6. Pierangelini M, Glaser K, Mikhailyuk T, Karsten U, Holzinger A (2018. július 4.). „Light and Dehydration but Not Temperature Drive Photosynthetic Adaptations of Basal Streptophytes (Hormidiella, Streptosarcina and Streptofilum) Living in Terrestrial Habitats”. Microb Ecol 77 (2), 380–393. o. DOI:10.1007/s00248-018-1225-x. PMID 29974184. PMC 6394494.  
  7. Becker B, Feng X, Yin Y, Holzinger A (2020. június 11.). „Desiccation tolerance in streptophyte algae and the algae to land plant transition: evolution of LEA and MIP protein families within the Viridiplantae”. J Exp Bot 71 (11), 3270–3278. o. DOI:10.1093/jxb/eraa105. PMID 32107542. PMC 7289719.  
  8. Glass S, Chloroplast genome evolution in the Klebsormidiophyceae and Streptofilum, <https://academicworks.cuny.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1017&context=le_etds>. Hozzáférés ideje: 2024-09-01