Strelisky Lipót
| Strelisky Lipót | |
 | |
| Született | 1816[1][2][3] Brodi |
| Elhunyt | 1905. június 20. (88-89 évesen) Budapest VI. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Strelisky Sándor |
| Foglalkozása | fényképész, aranyműves |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1-5-5) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Strelisky Lipót témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Strelisky Lipót, Streliszki (Brodi, 1816.[4] – Budapest, Terézváros, 1905. június 20.)[5][6] császári és királyi udvari fényképész,[7] aranyműves, a magyar fényképészet úttörője.
Élete
[szerkesztés]Strelisker Dávid fia. Pályafutását ötvösként kezdte, de később elsajátította a dagerrotípia előállításának technikáját, és 1843-ban Pesten fotóműtermet nyitott.[8] 1849-ben többek között a szabadságharc tábornokait is megörökítette, de ezek a korai dagerrotípiák a második világháborúban megsemmisültek, csak fénykép-reprodukcióként maradtak fenn. 1850-ben ő volt, aki elkészítette az első magyar sztereodagerrotípiát.[9] Fotóműhelyét már az 1880-as években fiával közösen vezette „Strelisky” elnevezéssel, így Sándor alkotásai ebben az időben elkülöníthetetlenek.[10] Fia, Strelisky Sándor (1851–1923)[11] apja halála után nagy sikerrel vitte tovább a vállalkozást, majd változatlan cégnéven özvegye folytatta a tevékenységet, így az több mint fél évszázadig, 1940-ig maradt fenn.[12][13]
Strelisky Lipót a pesti német színház hivatalos fényképésze volt, s fizetésképpen két zsöllyét is juttattak számára, így fia (Sándor) úgy nőtt fel, hogy estéit a színházban töltötte. Strelisky Lipót egyaránt fényképezte mind a főváros hétköznapi polgárait, mind a hírességeket, a jelentős színészeket. Később már mint a színházi világ fényképésze vált közismertté.
Merész művészként – az idő tájt szokatlan módon – még trikós szerepben[14] is készített fényképsorozatot két színésznőről, Pálmay Ilkáról és Vidor Pálnéról, felvételeit alig akarták az akkor rendezett országos kiállításon[15] bemutatni.[16] Strelisky Lipót egyik jelentős munkája a Blaha Lujza főszerepeiről készített fényképsorozat, amelyet a Vasárnapi Ujság közölt le rendszeresen.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1-5-5). Neje Slezinger Róza volt.
A fotográfia magyar úttörője
[szerkesztés]Strelisky Lipót az elsők között készített chromotípiát, melyekből 1865-ben a bécsi Grabenen húsz színes fényképet ki is állított.[17] Külföldön is elismerték képeit. 1867-ben a párizsi világkiállításon chromotípiáiért Mention honorable kitüntetést kapott.
Fia, Strelisky Sándor (1851–1922) az apa szakmáját választotta: ő is a kiváló magyar fényképészek közé tartozik, egy időben udvari fotográfusként is dolgozott.[18]
A híres Strelisky-műterem
[szerkesztés]Strelisky Lipót 1846 májusában a Bálvány (ma Október 6.) utcai Blüchdorn-ház harmadik emeletén nyitott műtermet.[19]
Strelisky Lipót Lotz Károllyal festtette ki Hold utcai házának felső emeletét az 1870-es években fényképezéssel kapcsolatos jelenetekkel. [20] Az 1890-es években fokozatosan fiának, Sándornak engedte át a műterem vezetését, az 1896. évi ezredéves kiállításon már Strelisky műterem név alatt fia munkái szerepeltek. Az 1900-as évek elején a fotók verzóinak adatai szerint is, Pozsonyban fióküzletet nyitottak a Séta tér (később Kossuth Lajos tér) 23. szám alatt már főként Strelisky Sándor vezetése mellett, mely az 1910-es évekig fennállt.[21] 1902-ben Pécsett is létesült Strelisky műterem.
Strelisky Lipót halála után a Strelisky-műterem 1910-ben a Dorottya utca 9. szám alatti műhelyből – ahol előzőleg több évtizeden át működött – átköltözött a Dorottya utca 1. szám alatt található a Gerbeaud-házba. Az új műhelyt Fellner Sándor által tervezett emeletráépítéssel alakították ki, és az épület egész felső szintjét elfoglalta. A műhely a következő helyiségekből állt: előcsarnok a vízmedencével, szökőkúttal, szobrokkal, fogadóterem, télikert, terasz, ahol télen havas felvételeket készítettek, nyáron pedig kertnek rendezték be. Mindegyikhez tartozott hívó-, másoló-, retusálószoba is. A felvételek készítésére három műtermet alakítottak ki: egy üvegműtermet, a nagy műtermet és az enteriőrképeknek berendezett helyiséget.[22] Az épület homlokzatán a Gerbeaud-név fölött helyet kapott a Jungfer Gyula és Ferenc tervei alapján készült hatalmas Strelisky felirat is, felette címert tartó szárnyas oroszlánokkal.
1909-ben Budapesten a Kecskeméti utca 19. szám alatt is nyílt egy Strelisky fiókműterem Horovitz (később Halmi) Béla üzletvezetése mellett, mely bár csak 1918-ig állt Strelisky Sándor egyedüli tulajdonában, az 1918-tól társtulajdonos, majd 1920-tól tulajdonos Horovitz azt továbbra is Strelisky fióküzletként működtette.[23]
A Strelisky-műterem mindvégig megmaradt a fotóipar keretein belül, főleg a portréfotózásnál: „képeik a magyar művészvilág, a kor színházi élete, az arisztokrácia, a nagypolgárság széles körű panorámáját adják, ezzel téve nevüket halhatatlanná a magyar fényképezés történetében”.[24]
Pártfogói tevékenysége
[szerkesztés]Strelisky Lipót és Sándor voltak, akik felismerték a fotóműhelyükben még gyermekként alkalmazott László (Laub) Fülöp (1869–1937) – a később nemzetközi hírű, ünnepelt portréfestő – tehetségét, felkarolták a szintén náluk dolgozó mosónő fiát, és támogatták budapesti, majd müncheni tanulmányaiban.[25][26]
Galéria
[szerkesztés]-
Blaha Lujza -
Blaha Lujza szerepeiben -
A vértanú özvegye, Damjanichné Csernovics Emília -
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Photographers’ Identities Catalog. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Öröklét
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1210/1905. folyószáma alatt.
- ↑ A Kozma utcai izraelita temető nyilvántartása szerint.
- ↑ 1888-tól viselte e címet. Magyarország tiszti cím- és névtára - 25. évfolyam, 1906. Felséges császári és királyi ház és udvartartása. Király Ő Felségének udvara.
- ↑ Dr. Gyulai Ferenc: Fényképészmester könyve. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1962. 9. old.
- ↑ A 3D története. [2011. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Baji Etelka: Amikor még egy zenekar fotójához egyenként kellett fényképezni a zenészeket. Strelisky Sándor, az összemásolt képek mestere - Fidelio, FényképTár, 2019.06.06.
- ↑ Halálhír: Pesti Napló 74. évfolyam 45. szám (13. old.) - 1923. február 25. (online: adtplus.arcanum.hu
- ↑ Strelisky Lipót. Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990
- ↑ Szemerédi Ágnes: Strelisky Lipót és fia, Sándor – A fényképészet úttörői. 2. rész, 2020. 11. 24.
- ↑ „Pálmay Ilka selyemtrikós nadrágszerepei a Viktoriánus korban vérpezsdítő élményt kínáltak a tetőtől nyakig beöltöztetett női test formáinak néminemű kiszabadítása terén. Híres nadrágszerepként játszotta Suppe Boccaccio címszerepét, Strauss Cigánybáróját, vagyis Barinkayt és Strauss utolsó operettjének A királyné csipkekendőjének királyát”. Egy magyar operettprimadonna Londonban. Fidelio.hu Színpad. 2006. 07. 25.
- ↑ Vagy az 1879. évi székesfehérvári, vagy az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállításon.
- ↑ L. Baji Etelka (2002). „Tudod te, Strelisky, mennyire utállak : a színházi fényképezés pillanatképei”. Élet és Tudomány (2).
- ↑ Kincses Károly, Munkácsy Gyula. Chromotípia, Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel. Budapest: Magyar Fotográfiai Múzeum (2000)
- ↑ Gréczi Emőke: Cs. és kir. udvari fényképész. 2007. június 30. HunBook.hu
- ↑ Szentmártoni Szabó Géza közlése az Archaltfotokonzerv, alternativ/historikus fotoeljárásokkal és fotokonzerválással foglalkozó oldalon
- ↑ Cs. Plank Ibolya: Fényképészműtermek Budapesten. Budapesti Negyed 1997., XV. évf./1.[1] Archiválva 2008. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Magyar Nemzeti Múzeum, műtermek adatbázisai. [2022. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 15.)
- ↑ Magyarország a XX. században. III. KÖTET. Kultúra, művészet, sport és szórakozás
- ↑ L. Baji Etelka: Egy fényképész-dinasztia: a Strelisky-műterem közel százesztendős tevékenysége (részletek). Egyetemi szakdolgozatok 3. Fotóművészet, 1996. 3-4. szám, 86–91. oldal
- ↑ L. Baji Etelka: Streliszky, egy fényképész dinasztia 100 éve.[2] Archiválva 2008. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Buza Péter – Sajdik Ferenc: Kószálunk a régi Pesten. Múltidéző barangolás szövegben és rajzban (Budapest, 1986), 80–81. oldal. Bajcsy-Zsilinszky út
- ↑ „The de László Trust Archive” honlapja
