Ugrás a tartalomhoz

Strausz Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
strauszenberghi Strausz Antal
Született1872. április 2.
Nagylengyel, Zala vármegye
Elhunyt1935. július 5. (63 évesen)
Nagylengyel, Zala vármegye
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakanonok, zsinati bíró, zalai főesperes, bői címzetes prépost
SablonWikidataSegítség

Strauszenberghi Strausz Antal József (Nagylengyel, 1872. április 2. – Nagylengyel, 1935. július 5.) római katolikus pap, veszprémi kanonok, zsinati bíró, zalai főesperes, bői címzetes prépost.[1] Fivére, strauszenberghi Strausz Flórián (1863-1952) pápai prélátus, alsólendvai esperes.

Családja és származása

[szerkesztés]

A római katolikus nemesi származású strauszenbergi Strausz családban született. Ősapja, a Mosonmagyaróváron lakó strauszenberghi Strausz Ferenc Márton volt, aki 1702 május 26.-án szerzett indigenátust (a nemesség magyar honosságát) valamint családi címert I. Lipót magyar királytól.[2] Strausz Antal 1872. április 2.-án született Nagylengyelben strauszenberghi Strausz Ferenc (1829-1880) és Rieger Julianna (18381902) gyermekeként.[3][4] Testvére Strausz Flórián (1863-1952) pápai prélátus, alsólendvai esperes volt. Unokatestvéri: strauszenberghi dr. Strausz Sándor Domonkos (1867-1932) jogász, Komárom vármegyei királyi itélő táblai bíró, valamint strauszenberghi Strausz Farkas (18631946), MÁV főellenőr, nagylengyeli földbirtokos volt, akik strauszenberghi Strausz Sándor (18311922), nagylengyeli földbirtokosnak és boldogfai Farkas Krisztina (18371883) asszonynak a fiai voltak.

Élete

[szerkesztés]

Elemi iskolai tanulmányait Nagylengyelben és Pinkafőn, a gimnáziumot Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Veszprémben végezte. A veszprémi szeminárium elvégzését követően 1895. június havában szentelték pappá Veszprémben. 1895 és 1899 között Zalaszentbalázson, 1899 és 1905 között előbb Tapolcán, majd Veszprémben káplán. 1905. május 1-jétől 1923-ig Zalamerenyén plébános. 1930-tól haláláig zalai főesperes. Zalamerenyén helyreállíttatta és bővíttette a plébániai épületeket, palával födette a templom tetejét és horganyzott bádoglemezzel annak toronysisakját.

Nagylengyelben a családi földbirtokán és szülőháza helyén római katolikus elemi iskolát, valamint zárdát alapított premontrei apácák részére 1927-ben, amelynek kápolnájában temették el 1935-ben.[5]

Művei

[szerkesztés]
  • A veszprémi plébánia története (Veszprémi Hírl. 1901:49-51. sz.; 1902:1-28. sz.)
  • A veszprémi szent László-templom története. A templom fölszentelésének örömünnepére. Veszprém, 1902.
  • A veszprémi káptalan könyvtárának Czímtára. Veszprém, 1904. (Ism. M. Könyv-Szemle 1905.)
  • Szent beszéd... 1904. VII. 3-án... Siófokon... Veszprém, 1904.
  • A mernyei plébánia története (Veszprémi Hírl. 1908:15-18. sz.)
  • A veszprémi nagyprépostok 1630-1930. Bp., 1930. (Különnyomat Veszprémvm.)

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.