Ugrás a tartalomhoz

Stolcz Ádám

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stolcz Ádám
SzületettStolcz Ádám Zsolt
1989. február 13. (35 éves)
Győr[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaköltő
Iskolái
Írói pályafutása
Első műveEtűd halkan
Fontosabb műveiBecsapódás
Sablon • Wikidata • Segítség

Stolcz Ádám Zsolt (Győr, 1989. február 13. –) magyar költő.

Élete

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar alapszakán diplomázott, később a kínai Université Wuhanban (Kínai nyelv és kultúra szak), majd az Université Lyon 3 Jean Moulin egyetem jogi alapképzését végezte el. Üzleti jog és európai üzleti jog mesterképzésre járt az Université Paris-Nanterre-ra, majd az Université Paris 2 Panthéon-Assasra, mely utóbbinak jelenleg fokozatszerzés előtt álló doktori hallgatója. Versei 2008 óta jelennek meg. Első versei az Apokrif irodalmi folyóiratban jelentek meg (a 2009-ben megjelent, a lap körül csoportosuló szerzők verseit közreadó Beszámított veszteség antológiában is szerepel, melynek címadó verse is tőle származik – mindmáig a lap szerzői köréhez tartozik). Első, Becsapódás című verseskötete 2016-ban jelent meg az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége közös könyvsorozata, az Apokrif Könyvek 4. darabjaként. 2020-ban (Tarcsay Zoltánnal együtt) az első olyan szerző lett, aki egynél több alkalommal is elnyerte az Apokrif Könyvek pályázatot, melynek eredményeképp második, Transz című kötete várhatóan a 2021-es évben jelenik meg az Apokrif és a FISz közös kiadásában. Irodalomszervezőként 2019-ben indította el az Ollam projektet, melynek keretében kortárs költők adják elő saját megzenésített műveiket egyedi versperformanszokkal kísérve. A kezdeményezés zászlóbontó estjére 2019. december 7-én került sor az Óvóhelyen, ekkor debütált a projekt saját Youtube-csatornája is.

Munkássága

[szerkesztés]

Irodalmi pályafutását generációja számos alkotójához hasonlóan az Apokrif folyóiratban publikálva kezdte, de publikált többek között a 2000, a Győri Műhely, a Képírás, az Opus és az Új Forrás hasábjain is. Első, Becsapódás című verseskötetének kéziratával 2015-ben diadalmaskodott az Apokrif Könyvek pályázati kiírásában; a könyv a 2016-os Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában. Második (Transz címre keresztelt) verseskötetének kéziratával ismét sikerrel pályázott az Apokrif Könyvek 2020-as kiírása alkalmával, a kötet várhatóan a 2021-es év során jelenik meg.

Verseinek kiemelt témája az agresszió, az erőszak és az alá-fölé rendeltségen alapuló emberi kapcsolatok lélektanának (gyakran ironikus, parodisztikus túlzásokkal élő, kikarikírozó) vizsgálata. Stílusának meghatározó eleme az irónia és az önirónia, illetve a gyakran harsány túlzásokból építkező gúny. Műveire (kiváltképp első kötetének verseire) jellemző az agresszor szemszögéből megszólaló, szerepverses megoldás, melynek alkalmazásával a másik félt elnyomó, megfélemlítő, bántalmazó egyének felől mutatja be e disszonáns emberi kapcsolatok fonák oldalát, káros hatásait, veszélyeit, egyszersmind bemutatva a konvencionális (jellemzően erőszakos és erő-, hatalomközpontú) férfiszerepek árnyoldalát, problematikus, gyakran kártékony, ön- és közveszélyes lélektani működését. Ugyancsak jellemző írásmódjára a provokatív, gyakran tabusértő hangnem, illetve a konvencionális-játékos verselési technikák, megoldások (rímek, atipikus ritmika, szójátékok) és vaskos humor kiemelt használata.[2]

Verseinek agressziónyelvéről így vélekedik 2017-es könyvkritikájában Pap Zsolt: "Stolcz Ádám egészen merész és friss szemponttal kezdett el kísérletezni, verses könyvében felmutatta egy lehetséges erőszak-elkövető szempontjának variációit. A kötet jóformán nélkülöz mindenféle etikai dilemmát, ezek főleg a olvasó viszonyulásának függvényében merülhetnek fel. Erénye, hogy létező perspektívát rajzol meg, amit mostantól jobban érthetünk, de legalábbis az újfajta beszédmód felébreszti bennünk, olvasókban az igényt annak megértésére".[3]

Egy 2017-es kritikai pódiumbeszélgetésen így nyilatkoztak Stolcz költészetéről kritikusai: "Stolcz Ádám kötete, Turi szerint, nem annyira ismert, mint amennyire izgalmas. Az Én vagyok a férfi az agresszív beszéd paródiája, üdítő, ugyanakkor bátor szöveg, mert Stolcz hagyta a »macsó nyelvet« működni. Ezért juthat el az olvasóhoz, a kötet által, az az üzenet, hogy az agressziónak az agresszor is áldozatává válik".[4] Valamint: "Tóth-Czifra Júliának a számadás jutott eszébe a kötetek kapcsán, illetve a számadáshoz való bátorság. Stolcz könyvében, az Én vagyok a férfiban például – folytatta – azok a legérdekesebb szövegek, melyekben a „határhelyzet” feldolgozása érhető tetten".[4]

Térey János így ír Stolcz költészetéről a Becsapódás fülszövegében: "Stolcz Ádám verseivel először videóüzenetben találkoztam, korunk műfaja. Robbanékony alkatnak tűnt, aki mondja bele egyenesen az arcunkba. Szakítólíra, be- és kirobbanó; hatékonyan sulykolt érvekkel alátámasztva, miért nem létezhet a beszélő és partnere közös fedél alatt (Én vagyok a férfi… / aki kitöri a nyakad, / ha a fejedet elcsavarja). Pofonok és rúgások, gyermeki elgyöngülések, s a jó öreg spleen: Tátogok és rosszkedvembe / belefeketednek az utcai macskák. Netán egyfajta üvöltésterápia ez? Szóbeli agresszió? Azért csinálja, hogy a végén bocsánatot kérhessen az egészért? Lehet-e újdonságot hozni a problémahalmozó, párkapcsolati lírába? (De én, az álmatlanság, / rajtad tartom a tagolt légy-szemem, / ezt a beépített diszkógömböt.) Ez a kataklizmaköltészet a maszkulin erő-beszéd paródiája? Is? Érdemes-e bevetni másik csatatéren? Netán túsztárgyalásra is alkalmas? S hogyan fogadják majd gender-szempontból a kedves nőtársak? És mit jelent Stolcz versbeszéde a társadalomra nézve, provokatív simogatást vagy finom fenyegetést? Ezekre a kérdésekre te találd meg a választ, olvasó".

Második kötetében versvilága újabb témákkal (nemzeti identitás problematikája, szülőföldtől való elszakítottság, elidegenedés, kiégés, út- és szerepkeresés) bővült.

Verseinek szinte szöveges megalkotottságukkal egyenlő fontosságú szövegszervező eleme az előadhatóság és a könnyen, egyből befogadható megalkotottság kívánalma, melyet Stolcz számos felolvasóest, versperformansz, versmegzenésítés és versvideó létrehozásával is érvényesít.

Szintén ezen törekvés jegyében – és korábbi versperformanszai (Tekken, Tekken 2) tapasztalataira építve – hívta életre 2019 folyamán az Ollam projekt elnevezésű kezdeményezést, melynek megvalósításához általa meghívott költőtársai (Bödecs László, Evellei Kata, Nyerges Gábor Ádám), illetve moderátorként Tamás Péter, író, szerkesztő csatlakoztak. A kortárs verset, magaskultúrát az olvasóhoz izgalmas, figyelemfelkeltő, performanszelemeket is tartalmazó előadásmóddal és a versek ritmusához, atmoszférájához igazodva komponált zenei kísérettel közelebb hozni törekvő kezdeményezés elsőként megrendezett közönségtalálkozójára 2019. december 7-én, az Óvóhelyen került sor, mellyel egyidőben a projekt megzenésített verseit tartalmazó Youtube-csatornája és Facebook-oldala is elindult.

Művei

[szerkesztés]

Önálló kötetek

[szerkesztés]
  • Becsapódás (versek), Budapest, Apokrif–Fiatal Írók Szövetsége, 2016
  • Transz; Fiatal Írók Szövetsége, Bp., 2022 (Apokrif Könyvek)

Antológiákban

[szerkesztés]
  • Beszámított veszteség (szerk.: Fráter Zoltán), Budapest, Napkút Kiadó, 2009

Fontosabb publikációk

[szerkesztés]
  • Etűd halkan, Szabadulási kísérlet (versek), Apokrif, 2008
  • Etűd, Közterület, Karcolat a barátságról (versek), Új Forrás, 2009
  • Beszámított veszteség, Tervszerű visszavonulás, Tavasz, Szabadság (versek), Győri Műhely, 2009
  • Mint a füstölt sonka..., Fussunk össze, Fojtószorítás (versek), 2000, 2010
  • Tekken 2 (versciklus), Apokrif, 2010
  • Én vagyok a férfi, Apokrif, 2014
  • Jó nő voltál, Becsapódás, Visszajövök (versek), Apokrif, 2015
  • Szomszéd, Gyúrás (versek), 2000, 2018
  • Transz, Hátsó gondolat (versek), Apokrif, 2020

Kritikák

[szerkesztés]
  • B. Kiss Mátyás: Költészet és arcrombolás (Stolcz Ádám: Becsapódás), a szem, 2016
  • Lapis József: Neoagresszió (Stolcz Ádám: Becsapódás), Szépirodalmi Figyelő, 2016
  • Harmath Artemisz: Vándorló könyvespolc 14. (Stolcz Ádám: Becsapódás; Horváth Benji: Az amnézia útja; Mezei Gábor: natúr öntvény), SZIF Online, 2016
  • Pap Zsolt: Húscafat két fogad között, Art7, 2017
  • Branczeiz Anna: Külföldönkívüli a pokolban, Apokrif, 2022
  • Csehy Zoltán: Hat verseskönyv, Műút, 2022

Interjúk

[szerkesztés]
  • Egészséges dolgokat kezdeni írni. Páros interjú a 2020-as Apokrif Könyvek pályázat győzteseivel, Apokrif Online, 2020

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fiatal Írók Szövetsége
  2. ↑ B. Kiss Mátyás: Költészet és arcrombolás, 2016. október 28. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  3. ↑ Pap Zsolt: Húscafat két fogad között, 2017. január 22. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  4. ↑ a b Kovács Rita: Működtetni a macsó nyelvet - Létezik-e férfiköltészet? Beszélgetés Turi Tímea vezetésével. Április 23., 2017. április 24. (Hozzáférés: 2020. január 18.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stolcz_Ádám&oldid=26879157”