Stogastulpis

A stogastulpis („tetős oszlop”) hagyományos, fából faragott litván szentélyféle, neve a stogas (tető) és tulpis (oszlop) szavak összetételéből származik. Gyakran láthatók út szélén, mezőn, főtéren, parkban, erdőben és főleg temetőben. Egyes vélekedések szerint pogány eredetűek, a halálkultusz hordozói, sírok közepébe állították őket, ételt raktak ki a tövükbe az eltávozottaknak, és rítusokat űztek körülöttük. A kereszténység felvételével (1387) sem szűntek meg, csak keresztformát kaptak.

A stilizált tető néha háromrétegű is lehet, az oszlop egyszerű, vagy gazdagon dekorált.^[1] A mai stogastulpisokon leggyakoribb a keresztény szimbolika és a hagyományos nap-, csillag- és természeti motívumok ötvözete.^[2]^[3]^[4]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stogastulpis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ tradicija.lt: Senoji lietuvių skulptūra, kryžiai ir koplytėlės. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
↑ Gimbutas: Gimbutas, Marija. Ancient symbolism in Lithuanian folk art. Bloomington: American Folklore Society (1958)
↑ Grinius: (1956. november 7.) „Crosses”. Lituanus 8 (3). [2021. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
↑ llbm.lt: Algirdo Šalkausko stebuklai iš medžio. (Hozzáférés: 2019. április 11.)

Skaruliai falu
Švėkšna, városközpont
Vastető, rajta virágmotívumos vaskereszt, Angiras falu
Alkas mellett
Savarina falu, a tetőtartókon kígyómotívum

[tradicija.lt_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] tradicija.lt

[Gimbutas_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Gimbutas

[Grinius_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Grinius

[llbm.lt_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] .lt

[1]

[2]

[3]

[4]