Sticholonche zanclea
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Sticholonche zanclea Hertwig 1877 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sticholonche zanclea témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sticholonche zanclea témájú kategóriát. |
A Sticholonche zanclea a sugárállatkák (Radiolaria) Sticholonchea kládjának Taxopodida csoportjának Sticholonche nemzetsége egyetlen faja. Nyílt óceánokban fordul elő 99–510 m mélyen. Korábban a napállatkák közé is sorolták a Taxopodidában, majd különös sugárállatkaként említették, utóbbit genetikai kutatások is alátámasztják. Az Acantharea csoport közelébe sorolják.[1]
Mintegy 200 μm-es, de mérete jelentősen változik, kétoldali szimmetriája van, elöl kissé lapos és széles. Axopódiumai önálló sorokat alkotnak, 6 egy dorzális mélyedésben van és merev, a többi mozgékony. Ezeket elsősorban felhajtóerő céljából használja, nem táplálkozáshoz. 14 tüskecsoportja és sok kisebb spiculája van, de a többi sugárállatka-csoporttól eltérően nincs központi kapszulája.[2]
Történet
[szerkesztés]A Sticholonche zanclea fajt, a Sticholonche nemzetséget és a Sticholonchidae kládot 1887-ben írta le Hertwig, a Taxopodidát 1883-ban írta le Fol.[3] A Sticholoncheát 1913-ban írta le először Poche, majd 1977-ben módosította Petrushevskaya.[1]
Grassé 1953-ban a nap- és sugárállatkák közti átmenetként írta le.[4]
A Sticholonche nemzetséget korábban a napállatkák közé sorolták, Thomas Cavalier-Smith 1993-ban a Radiozoa Spasmaria csoportjába helyezte az Acanthareához hasonló spazminalapú Ca2+-aktivált mionémák jelenléte alapján.[1]
2018-ban Thomas Cavalier-Smith létrehozta a Sticholonchiát, és a Radiozoával együtt az Ectoretába sorolta.[5] 2019-ben Adl et al. a sugárállatkák közt helyezte el a Taxopodidában.[6]
Morfológia
[szerkesztés]Nem rendelkezik stroncium-szulfát-tartalmú héjjal. Axopodiális axonéma-mikrotubulusai hat- vagy tizenkétszög alakban rendeződnek. Mionémái az axopódiumok alapjához csatlakoznak, és az evezőmozgást segítik. Mitokondriális cristái kerek csövek.[1]
Spiculái csak a felszíni citoplazmába mélyedő rozettákat alkotnak, míg mozgásra használt axopódiumai kis csészesorokat alkotnak a 80 · 25 μm-es központi helyzetű magban. A mikrotubulusok végén lévő sűrű anyag a mikroszálakkal reagálva okozza a mozgását.[2]:314, 316
Magi kapszulája dorzális oldalán konvex, ventrális oldalán konkáv.[2]
Négyféle axopódiuma van, ezek a ventrális, laterális, dorzolaterális és dorzális.[2]
Axopódiumain nincs extruszóma.[6]
Ökológia
[szerkesztés]2000-ben mutatták ki Eskinazi-Sant'Anna et al., hogy a mezozooplanktonikus Parvocalanus crassirostris, a Paracalanus quasimodo, a Temora stylifera és a Temora turbinata étrendje része.[4]
Megtalálható evezőlábú rákok és Euphausia-fajok ürülékében alacsony S. zanclea-szint mellett is, ez alapján különböző trofikus szintű élőlényeknek is fontos táplálékforrás brazil partmenti vizekben.[4]
Gyakori a földközi-tengeri planktonban.[4]
Genetika
[szerkesztés]Első 18S rRNS-mintája 2004-ből ismert.[7]
Kevés molekuláris szekvenciája ismert, filogenetikai helyzete így összetett és bizonytalan.[8] Az α- és β-tubulin új funkcióval rendelkezik benne, de nem történt meg benne sem a Radiolariára, sem a Foraminiferára jellemző tubulinduplikáció. Megváltozott β-tubulinja a β2-tubulin, ennek megfelelően módosult α-tubulin nélküli működése vitatott volt, míg Krabberød et al. felfedezték az α2-tubulint egysejtes transzkriptomjaiban. E módosult tubulinok nem találhatók meg az Endomyxában.[9]
GC-tartalma 53,5%.[9]
Filogenetika
[szerkesztés]A Taxopodida bazális Retaria-klád, ebbe tartozik e faj[9] és több környezeti klád.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Cavalier-Smith T (1993). „Kingdom Protozoa and its 18 phyla”. Microbiol Rev 57 (4), 953–994. o. DOI:10.1128/MMBR.57.4.953-994.1993. PMID 8302218. PMC 372943.
- ↑ a b c d Cachon J, Cachon M, Tilney LG, Tilney MS (1977). „Movement generated by interactions between the dense material at the ends of microtubules and non-actin-containing microfilaments in Sticholonche zanclea”. J Cell Biol 72, 314–318. o. PMID 556727. PMC 2111009. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
- ↑ Sticholonchea (Poche, 1913) Petrushevskaja, 1977. Biolib.cz . (Hozzáférés: 2017. december 29.)
- ↑ a b c d Eskinazi-Sant'Anna EM (2006. augusztus). „Sticholonche zanclea (Protozoa, Actinopoda) in fecal pellets of copepods and Euphausia sp. in Brazilian coastal waters”. Braz J Biol 66 (3), 839–847. o. DOI:10.1590/s1519-69842006000500009. PMID 17119831.
- ↑ Cavalier-Smith, T. (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090.
- ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Berney C, Fahrni J, Pawlowski J (2004. június 4.). „How many novel eukaryotic 'kingdoms'? Pitfalls and limitations of environmental DNA surveys”. BMC Biol 2. DOI:10.1186/1741-7007-2-13. PMID 15176975. PMC 428588.
- ↑ Biard T (2022. április 24.). „Diversity and ecology of Radiolaria in modern oceans”. Environ Microbiol 24 (5), 2179–2200. o. DOI:10.1111/1462-2920.16004. PMID 35412019. PMC 9322464.
- ↑ a b c Krabberød AK, Orr RJS, Bråte J, Kristensen T, Bjørklund KR, Shalchian-Tabrizi K (2017. július 1.). „Single Cell Transcriptomics, Mega-Phylogeny, and the Genetic Basis of Morphological Innovations in Rhizaria”. Mol Biol Evol 34 (7), 1557–1573. o. DOI:10.1093/molbev/msx075. PMID 28333264. PMC 5455982.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sticholonche című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
