Stevan V. Popović
| Stevan V. Popović | |
 | |
| Született | 1844. szeptember 21.[1][2] Óbecse[1] |
| Elhunyt | 1918. február 8. (73 évesen)[3] Zimony[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Zimony |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stevan V. Popović témájú médiaállományokat. | |
Stevan V. Popović (szerbül: Стеван В. Поповић, magyarul: Popovics Vazul István) (Óbecse, 1844. szeptember 21. – Zimony, 1918. február 8.) magyarországi szerb kulturális szervező és hosszú ideig a budapesti Tökölyanum igazgatója volt.
Életrajza
[szerkesztés]Gazdag családban született, apját Vászának, anyját Szofijának hívták. Iskoláját Karlócán végezte el, ahol nagyon sikeres volt. 6 osztályt végzett el a gimnáziumból, majd Pestre került, ahol még 2 évet járt, majd a pesti egyetemre vették fel joghallgatónak. 1861–1867 között kadét volt a budapesti Tökölyanumban, ahol tagja volt a Preodnica (Előőrs) irodalmi társaságnak[4] és az Egyesült Szerb Fiataloknak.
1862-ben Szent Száva ünnepnapján a Tökölyanumban megjelent Karađorđević Sándor herceg is, aki akkor Pesten élt száműzetésben. Ezen a napon beszédet tartott Stevan V. Popović, akit a résztvevők megtapsoltak a beszédéért. Sándor herceg elégedett volt pedagógiai munkájával, és erről 1870. január 7-én Bécsben elismerő oklevelet állított ki.
Miután a jogi tanulmányait befejezte, a Budai Szerb Nemzeti Iskola támogatója lett, de 1871-ben kinevezték a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye tanfelügyelőjévé.
Első volt a szerb irodalmárok között, aki a gyermekeknek gyűjteményt adott ki Pesten 1872-ben Verskoszorú címmel, majd megalapította a Gyerekvilág Könyvtárat.
A magyar és a horvát parlament képviselője is volt. Királyi tanácsos 1899-ben lett, aztán nemesi címet kapott (Fruskagórai), de később még magasabb pozícióba került, 1909-ben udvari tanácsos lett. Mint a Monarchia állampolgára és szerb nemzetiségű, ki akarta békíteni a két állam közti ellentétet és a monarchiai szerbeknek jogokat próbált elérni.
Stevan V. Popović verseket és történeteket írt a gyerekeknek, de ismert a szerb kiadói és újságírói munkáiról is. Ezenkívül kalendáriumokat és antológiákat is írt a Monarchia szerb gyerekeinek.
Justina Kukinnal kötött házasságot Szentendre mellett. Három gyermekük született: Ljubica, Pera és Laza. Ljubica és Pera korán meghalt, Laza szép orvosi karriert futott be.
1882-ben a Tökölyanum igazgatója lett. Čika Steva (Sztévó bácsi), ahogy őt hívták, haláláig, 1918. február 6-ig gondoskodott a Budapesten tanuló szerb egyetemisták otthonáról.
Újságok
[szerkesztés]- Radovan (1876, Újvidék) (gyermekeknek)
- A háborús krónika illusztrációja (1877, Újvidék)
- Szerb Illusztrációs Újság (1881-1882, Újvidék)
- Mező (hetilap)
Kalendáriumok
[szerkesztés]- Sas (1875-1904, Újvidék)
- Cárfi (kis kalendárium képekkel) (1878-1894, Újvidék)
- Nemzeti barát (képes kalendárium) (1915, Budapest)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
- ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
- ↑ a b Országos Széchényi Könyvtár
- ↑ Tömöry Miklós Tamás: A szerb nemzeti mozgalom térhasználata és önreprezentációja Pest-Budán és Újvidéken 1860 és 1871 között. Doktori disszertáció. Budapest, 2022. 39. és következő oldalak
Források
[szerkesztés]- Szerb Nemzeti Újság[halott link]
- Életrajza
- Мара Кнежевић, Стеван В. Поповић у српској култури (2006, Zombor)
- Csamprag István emlékére (2001, Szentendre)
- Rill József: Popovics Vazul István. Magyar Paedagogiai Szemle. – 4. köt. (1883) 8. füzet, 226–233. oldal
- Magyarországi szerbek
- 1844-ben született személyek
- 1918-ban elhunyt személyek
- Óbecseiek
- Zimonyiak
- Országgyűlési képviselők (1878–1881)
- Országgyűlési képviselők (1881–1884)
- Országgyűlési képviselők (1884–1887)
- Országgyűlési képviselők (1887–1892)
- Országgyűlési képviselők (1892–1896)
- Országgyűlési képviselők (1910–1918)