Szterényi József

Szterényi József
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő 1918. január 25. – október 31.
Előd	Serényi Béla
Utód	Garami Ernő
Születési név	Stern József
Született	1861. november 5. Lengyeltóti
Elhunyt	1941. február 6. (79 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Országos Alkotmánypárt
Foglalkozás	újságíró politikus
Vallás	kálvinizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szterényi József témájú médiaállományokat.

Báró Szterényi József, születési nevén Stern József (Lengyeltóti, 1861. november 5. – Budapest, 1941. február 6.) zsidó származású magyar politikus, kereskedelemügyi miniszter, iparfejlesztési és iparoktatási szakértő. Szterényi Hugó mineralógus és tanár öccse.

Élete

Apja Stern Albert (1826–1888) újpesti rabbi volt. Fia református hitre kikeresztelkedett, és mint újságíró kezdte pályafutását Budapesten, 1888-ben megalapította a Brassó című politikai napilapot. 1885-től 1889-ig az erdélyi ipari és kereskedelmi egyesület főtitkára volt. Többször beutazta ipari és kereskedelmi tanulmányok céljából a Balkán államait és Kis-Ázsia egy részét. 1889-ben fölkeltette Baross Gábor kereskedelmi miniszter figyelmét, aki erdélyi iparfelügyelőnek nevezte ki.

Bár felsőfokú végzettsége nem volt, 1890-ben Baross pártfogásával bekerült a kereskedelemügyi minisztériumba, ahol kezdetben iparfejlesztési ügyekkel foglalkozott. 1896-ban országos iparoktatási főigazgató, 1900-ban miniszteri tanácsos, 1905-től 1910-ig államtitkár, ebből az időből nevéhez fűződik az ipartörvény módosítása. 1906 és 1918 között Brassó alkotmánypárti országgyűlési képviselője.

1906 tavaszán, a Wekerle-kormány megalakulásakor Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter őt hívta meg politikai államtitkárnak, a kormány bukása után pedig az Agrárbank elnöke lett. Ezt az állást egy nagy bankcsoporttól kapta, amiért korábban a minisztérium nevében velük kötött szerződést a dalmát vasút kiépítésére, az indokoltnál legalább százmillióval drágábban és a konkurencia ajánlatánál még drágábban.

1918-tól kereskedelemügyi miniszter a harmadik Wekerle-kormányban. Az őszirózsás forradalom idején a minisztertanács internáltatta mint a forradalmi vívmányokat veszélyeztető egyént.

1918. április 15-től kijelölt miniszterelnök, az immáron harmadik alkalommal lemondott Wekerlét váltandó mint kijelölt miniszterelnök egy hónap alatt sem sikerült kormányt alakítania, így május 8-a után, most már utoljára újfent Wekerle alakíthatott kormányt (az általa vezetett kabinetek sorában hatodik próbálkozásaként). 1919-ben a Károlyi-kormány internálta, a Tanácsköztársaság alatt a Gyűjtőfogházban tartották fogságban.

1920-ban és 1926-ban pártonkívüli képviselő, 1927-től felsőházi tag. Nemzetközi tárgyalásokon és öt éven át a Népszövetségben mint főmegbízott volt jelen.

1941-ben hunyt el életének 80. évében. Halála előtt súlyos epe és májbántalmakat szenvedett. A Fiumei Úti Sírkertben helyezték nyugalomra.

Művei

• A takarékszövetkezetekröl (1884);
• Törökország kereskedelmi viszonyai (1889);
• Az iparoktatás külföldön (1894);
• A háziipar Magyarországon (1895);
• Magyarország nagy- és mezőgazdasági ipara (1895);
• A kézügyességi és háziipari oktatás Magyarországon (1896);
• Az iparoktatás Magyarországon, Budapest, 1897 (a mű franciául és németül is megjelent);
• A magyar szent korona országainak gyáripara (20 köt., 1901);
• Az iparoktatás Magyarországon és külföldön (1909);
• Emlékirat az iparfejlesztésről (1909);
• Régmúlt idők emlékei (1925).

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.  Online elérés
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Lengyel Géza. Magyar újságmágnások. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, 70–73. o. (1963)  Irodalomtörténeti füzetek 41. szám.

Egyéb irodalom

• Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.