Ugrás a tartalomhoz

Stephen Langton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stephen Langton
Született1150[1][2][3]
Lincolnshire
Elhunyt1228. július 9. (77-78 évesen)[3]
Sussex
Állampolgárságaangol
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
  • Latin Catholic bishop
Tisztsége
  • bíboros (1205–)
  • canterburyi katolikus érsek (1207. június – 1228. július 9.)
Sírhelyecanterburyi katedrális
A Wikimédia Commons tartalmaz Stephen Langton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Stephen Langton (Wragby, Lincolnshire, Anglia, kb. 1150 – Slindon, Sussex, 1228. július 9.) teológus, canterburyi érsek.

Élete

[szerkesztés]

A párizsi egyetemen tanult, Petrus Comestor tanítványa. Később ő is ott tanított filozófiát és teológiát 1206-ig. Ott ismerkedett meg III. Ince pápával (1198-1216 közt pápa), aki iskolatársa volt. Ince Rómába hívta, és bíborossá kreálta.

1205-ben Hubert Walter halálával megüresedett a Canterbury érseki szék. A szerzetesek szokás szerint megválasztották az utódot, ám I. (Földnélküli) János angol király a maga jelöltjét akarta az érseki trónon látni. A pápához fellebbeztek, aki mindkét választást megsemmisítette. Az örök városba érkezett 13 szerzetes az egész káptalant képviselve a pápa jelenlétében új választást tartott. A választás eredményeként Langton bíboros lett Canterbury érseke, akit a pápa 1207. június 17-én Viterbóban püspökké szentelt. Mivel Földnélküli János Langtont nem ismerte el canterbury érseknek, a pápa interdiktum alá helyezte egész Angliát, a királyt kiközösítette és letette a trónról. Emiatt Langton a kinevezése után jó ideig a Pontigny apátságban tartózkodott. Csak 1213-ban tudott egyházmegyéjébe visszatérni. Mint canterbury érsek az állami életre is befolyással volt. Jelentős szerepe volt a Magna Carta Libertatum (1215) megszületésében. Emiatt Ince őt felfüggesztette, majd egy évre rá a büntetést feloldotta.

Munkássága

[szerkesztés]

Mint egzegéta, teológus és prédikátor rendkívül gyümölcsözően tevékenykedett. Ő vezette be a nyugaton használt biblia-fordításba, a Vulgatába, a ma is használt fejezetfelosztást. Valószínűleg tőle származik a Bibliában található héber nevekből készített gyűjtemény is, melynek címe: Interpretationes nominum hebraicorum. Előadásaiban a Biblia minden könyvét magyarázta, főleg erkölcsi értelmezésben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 2.)
  2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]