Starfish Prime

A Starfish Prime az Egyesült Államok egyik magaslégköri nukleáris tesztje volt, amelyben egy W49 termonukleáris robbanófejet és egy Mk.2 visszatérő egységet szállító Thor rakétát lőttek fel 1962. július kilencedikén. A robbanás 400 kilométer magasan történt a csendes-óceáni Johnston-szigettől 31 kilométerre délkeleti irányban fekvő pont fölött. A robbanás hatóereje 1,4 megatonna volt. Ez a teszt egyike volt azon öt kísérleti nukleáris robbantásnak, melyeket az Egyesült Államok a világűrben vagy annak peremén hajtott végre.

A Fishbowl hadművelet

A Starfish Prime teszt egyike volt azon öt magaslégköri nukleáris teszteknek, amelyeket a Fishbowl hadművelet foglalt magába. Ez a tesztsorozat része volt a nagyobb, Dominic hadműveletnek (1962), amely válasz volt a szovjetek 1961 augusztusában tett bejelentésére, miszerint véget vetnek a nukleáris tesztek hároméves moratóriumának.^[1]

1958-ban az Egyesült Államok hat magaslégköri nukleáris tesztet hajtott végre, azonban ezek számos váratlan eredményt produkáltak és új kérdéseket vetettek fel. A Starfish Prime időrendben eredetileg a második teszt lett volna a Fishbowl sorozatban, azonban az elsőnek fellőtt rakétát (Bluegill) a radar követő rendszere elvesztette, ezért repülés közben megsemmisítették.

Az eredeti Starfish Prime fellövési kísérlet június 20-án meghiúsult a Thor rakéta hibája miatt. A kilövés után 59 másodpercig a rakéta jól működött, ezután leállt a rakétahajtómű és elkezdett darabjaira hullani. Ekkor elrendelték a rakéta és a robbanófej megsemmisítését. Körülbelül 10 kilométer magasan lehetett, amikor ezt véghezvitték. A szerkezet néhány darabja radioaktív hulladék kíséretében a Johnston-szigetre és a környező óceánba hullott.^[2].

A robbantás

Július 9-én a robbanófejet sikeresen feljuttatták 400 kilométer magasságba, ahol felrobbantották. A robbanás tényleges hatóereje gyakorlatilag megfelelt a tervezettnek (1,4 és 1,45 megatonna között).

A Thor rakéta 1100 kilométeres maximális magasságot ért el, a robbanófejet a lefelé ívelő pályán hozták működésbe, amikor az a tervezett 400 kilométeres magasságig süllyedt. A robbanás a Johnston-szigetről történő kilövést követően 13 perc és 41 másodperc múlva következett be.^[3]

A robbanás olyan mértékű elektromágneses impulzust generált, ami jóval meghaladta a várt értékeket, de még a mérőműszerek mérési tartományait is. Ez az erős elektromágneses hatás a robbanás helyszínétől 1445 kilométerre fekvő Hawaii szigeteken mintegy 300 utcai lámpát tett tönkre, riasztóberendezéseket kapcsolt be és telefontársaságok mikrohullámú hálózatait károsította.^[4]

A Johnston-szigetről összesen 27 kisebb rakétát lőttek fel, hogy ezekkel a robbanásról kísérleti adatokat gyűjtsenek. Ezen kívül számos, rakéták által szállított mérőműszert juttattak a magasba a Hawaii szigetekről is.

Nagyszámú amerikai hadihajó és repülőgép is részt vett a tesztben a Johnston-sziget környékén és a környező észak-csendes-óceáni térségben. A Déli-Csendes-óceán régiójában, a Szamoa-szigetekhez közel is elhelyeztek néhány hajót és repülőgépet. Ez utóbbi helyszín a Föld mágneses mezejének déli erővonalai közelében található.

A robbanást követően fények voltak láthatók az égen úgy a robbanás helyén, akárcsak az Egyenlítőtől délre a déli mágneses csomópont közelében is.

Utóhatások

Míg egyes nagy energiájú béta-részecskék a Föld mágneses mezejét követve megvilágították az eget, mások csapdába estek és sugárzási övezeteket alakítottak ki a Föld körül. Ezek a mesterséges sugárzási övek az alacsony pályákon keringő műholdak egyharmadának meghibásodását idézték elő, elsősorban a napelemeik és elektronikájuk károsítása által. A robbanást követő néhány hónapon belül 7 műhold romlott el, köztük az első kereskedelmi kommunikációs műhold, a Telstar.^[5] A robbantás által keltett sugárzás eloszlását a Telstar, TRAAC, Injun és Ariel 1 műholdak detektorai segítségével határozták meg.^[6]

Egy 1963-as tanulmány szerint a Starfish Prime teszt MeV energiájú elektronokból álló sugárzási övet hozott létre.^[7]

Jegyzetek

↑ Nuclearweaponarchive.org Dominic
↑ Dtra.mil 1962
↑ Dtic.mil Debris
↑ Ece.unm.edu Vittitoe
↑ Smecc.org Early és Lorenz & Harland 2005
↑ Ntrs.nasa.gov Hess
↑ Brown & Gabbe 1963

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Starfish Prime című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Nuclearweaponarchive.org Dominic: Operation Dominic
↑ Dtra.mil 1962: Defense Nuclear Agency. Operation Dominic I. 1962. Report DNA 6040F. p. 228-229.
↑ Dtic.mil Debris: "Operation Dominic. Fish Bowl Series. Debris Expansion Experiment." Archiválva 2010. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Ece.unm.edu Vittitoe: Vittitoe, Charles N., "Did High-Altitude EMP Cause the Hawaiian Streetlight Incident?"
↑ Smecc.org Early: Early, James M.. "Telstar I - Dawn of a New Age"
↑ Lorenz & Harland 2005: Ralph D. Lorenz, David Michael Harland (2005). Space Systems Failures: Disasters and Rescues of Satellites, Rocket and Space Probes
↑ Ntrs.nasa.gov Hess: Hess, Wilmot N. The Effects of High Altitude Explosions. NASA.
↑ Brown & Gabbe 1963: Brown, W.L.; J.D. Gabbe (1963). "The Electron Distribution in the Earth's Radiation Belts during July 1962 As Measured by Telstar". Journal of Geophysical Research 68 (3): 607–618.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Starfish Prime témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

Nukleáris fegyver

[Nuclearweaponarchive.org_Dominic_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Nuclearweaponarchive.org Dominic

[Dtra.mil_1962_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Dtra.mil 1962

[Dtic.mil_Debris_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Dtic.mil Debris

[Ece.unm.edu_Vittitoe_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Ece.unm.edu Vittitoe

[5] Smecc.org Early és Lorenz & Harland 2005

[Ntrs.nasa.gov_Hess_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Ntrs.nasa.gov Hess

[Brown_&_Gabbe_1963_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Brown & Gabbe 1963

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]