Sretvizer Lajos

Sretvizer Lajos
Született	1845. augusztus 24. Érsekújvár
Elhunyt	1926. augusztus 7. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	tanító iskolaigazgató tankönyvszerző
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (39-1-133)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sretvizer Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sretvizer Lajos (Érsekújvár, 1845. augusztus 24. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. augusztus 7.) fővárosi igazgató tanító.

Életútja

Sretvizer Alajos kereskedő és Páczer Katalin fia. A reáliskolát Pozsonyban és Esztergomban, a tanítóképzőt pedig Budapesten végezte és 1864-ben tanítói oklevelet nyert. Lipthay Ágost Bars megyei földbirtokos családjánál mint nevelő három évet töltött és ez idő alatt télen Bécsben tartózkodott a nevezett család körében. 1868-ban Budapesten községi iskolai helyettes tanítónak neveztetett ki. Később mint rendes tanító a Kereszt (Kazinczy) utcai iskolához került, ahonnét öt évvel később a Lipót téri iskolához tették át. 1867-ben elvégezte a tornatanítói tanfolyamot és oklevelével együtt 3 arany pályadíjat is nyert, mert az egylet által kitűzött tételt: «A tornászat mint lélekjelenlét, bátorság, önbizalom és vidámság előmozdítója,» ő fejtette meg leghelyesebben (a Pesti Napló tárcaként közölte.) 1870-ben Zichy Antal fővárosi tanfelügyelő 100 forintos pályadíjának felét Pestalozzi élete és munkája c. pályaművével nyerte el. Eötvös József báró kiküldte Németországba az egyetemes tanítógyűlésre. 1872-ben Pauler Tivadar közoktatási miniszter a külföldi iskolák tanulmányozására küldte ki. Ezen dél-németországi és svájci tanulmányútjáról a Népnevelők Lapjában, melynek akkor társszerkesztője volt, «Úti naplómból» címmel közölte tapasztalatait. Az 1873-ban tartott nemzetközi kiállításra a terézvárosi I. sz. iskolaszék, melynek jegyzője is volt, Bécsbe küldte. A népnevelők budapesti egyesületének alapításától kezdve tagja volt, később alelnöke, majd a pedagógiai szakosztály elnöke; az V. kerületi körnek elnöki tisztét három évig viselte. A budapesti Alkotmány utcai polgári kereskedelmi testület alsófokú szakiskolájában is tanított (1896). Később fő- és székvárosi igazgató-tanító volt. Halálát tüdőlob okozta. A Kerepesi úti temetőben nyugszik (39-1-133). Felesége Rakovszky Ilona volt.

Mint képzőintézeti tanuló a Kis Tükörbe Fidor Ferke név alatt kezdett írni, később a Gyermekbarátba írt; a Népnevelők Lapján kívül évekig a Pesti Napló tanügyi rovatába írt; a Hon több cikket közölt tőle; a Nemzeti Nőnevelésnek is munkatársa volt.

Munkái

• A népnevelésügy a bécsi nemzetközi kiállításban 1873-ban, tekintettel hazánk, különösen a főváros tanügyi viszonyaira. Bpest, 1873. (2. jutányos kiadás. Uo. 1876.).
• Abc és olvasókönyv. Uo. 1876. (Többekkel együtt. 2. kiadás. Uo. 1878.).
• Magyar olvasókönyv a budapesti elemi népiskolák II–IV. osztályai számára. Uo. 1880. Négy kötet. (Többekkel együtt. 10. kiadás. 1908. Uo.)
• Az életpálya választásáról. Szülők, tanítók és ügybarátok figyelmébe ajánlva. Uo. 1882. (Ism. Néptanítók Lapja).
• Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák II–IV. oszt. számára. Uo. 1882. (Többekkel együtt. 2. kiadás 1883., 3. jav. k. 1884., 10. képes k. 1896. Uo.).
• A gyermekek megfigyelése az iskolában. Tekintettel a dr. Gerlóczy Gyula-féle indítványra. Uo. 1883.
• Magyar nemzeti olvasókönyv, írta és szerk. több tanférfiú. A népiskolák II–VI. oszt. számára. Uo. 1889-től több kiadást ért.
• Magyar nyelvkönyv, különös tekintettel a helyesírásra és fogalmazásra. Az elemi népiskola II–VI. oszt. számára Uo. 1894–95. és ujabb kiadás. 1906. Négy kötet. (Barna Jónással együtt. Ism. M. Nyelvőr 1894. és 1906.).
• Ezer esztendő. A millenniumi ünnepség anyaga a népiskolában. Uo. 1896.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (39-1-133)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Magyar Paedagogiai Szemle 1882. 6. szám, 164. o.
• Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink. Bpest, 1896. 150. l.
• Nyitra vármegye. 1899. 285. l. (Magyarország Vármegyéi és Városai).
• Corvina, 1906. 30. sz.