Ugrás a tartalomhoz

Sperlágh Beáta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sperlágh Beáta
Született1963. február 24. (61 éves)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • kutató
  • orvos
  • farmakológus
  • neurológus
IskoláiSemmelweis Orvostudományi Egyetem (–1987)
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Sperlágh Beáta (Budapest, 1963. február 24. –) Széchenyi-díjas orvos, klinikai farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe az idegrendszeri gyógyszerkutatás.

Életpályája

[szerkesztés]

1987-ben diplomázott a Semmelweis Egyetemen. 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia orvosi kutatóintézetben dolgozott (2000-től gyógyszerészként). 1988–1994 között a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézet Farmakológiai Tanszékének tudományos segédmunkatársa, 1995–2002 között tudományos munkatársa, 1998–2001 között helyettes vezetője volt. 1990-től a klinikai farmakológiai posztgraduális kurzusok előadója. 1995-ben PhD. fokozatot szerzett. 1996–1999 között a Kísérleti Orvostudományi Intézet igazgatótanácsának megválasztott tagja volt. 1997-től a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya Orvostudományi Alapkutatási Bizottságának tagja. 1997–2012 között a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének végzős hallgatói számára tartott előadásokat. 2000-től klinikai farmakológus szakorvos. 2002-től a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet tudományos igazgató-helyettese. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézet tudományos tanácsadója. 2006–2010 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Semmelweis Egyetem által közösen szervezett neurofarmakológiai posztgraduális kurzusok oktatója és vezetője a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gyógyszerkutatási és Gyógyszerfejlesztési Karán. 2007–2010 között a Bólyai Ösztöndíj Tanácsadó Testületének tagja volt. 2008-ban habilitált a Semmelweis Egyetemen. 2008–2011 között a Magyar Tudományos Akadémia Honismereti Kutatási Programja Tanácsadó Testületének tagja volt. 2008–2015 között a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Egységeinek Tanácsa Élettudományi Tanácsadó Testületének tagja volt. 2009-ben a Semmelweis Egyetem professzora lett. 2010–2013 között a Bólyai Életművészeti Szakkollégium ösztöndíjas tagja volt. 2011–2013 között az Országos Tudományos Kutatási Alapítvány Kísérleti Orvostudományi Szakbizottságának tagja volt. 2012-től a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetének Farmakológiai Osztályának vezetője.[3]2019-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.[4]

Munkássága

[szerkesztés]

Kutatási területe az idegrendszeri gyógyszerkutatás. Kiemelkedő eredményeket ért el a purinerg és kannabinerg jelátvitel tanulmányozásában, valamint a neuroprotekció új típusú útvonalainak leírásában. Több olyan eredménye született, amely új gyógyszerfejlesztési projektek kiindulópontjaként szolgált hazai és nemzetközi együttműködő partnerek, valamint gyógyszercégek, elsősorban a Richter Gedeon Rt. részvételével. 285 tudományos közlemény szerzője, ebből 70 referált publikáció, melyekre több, mint 2000 hivatkozás történt. Fontos oktatási tevékenységet végzett az orvosképzésben, és a gyógyszerinnovációban résztvevő szakemberek posztgraduális képzésében.

Művei

[szerkesztés]
  • Inhibitory effect of hypoxic condition on acetylcholine release is partly due to the effect of adenosine released from the tissue (1990)
  • Separation of carrier mediated and vesicular release of GABA from rat brain slices (1999)
  • Modulation of dopaminergic neurotransmission in rat striatum upon in vitro and in vivo diclofenac (2008)
  • P2X7 receptors drive poly (2019)

Díjai

[szerkesztés]
  • MTA Ifjúsági Díj (1993)
  • Kutatási Díj (KFKI SZTKI) (1998)
  • TEVA tudományos díj (1998)
  • Széchenyi professzor ösztöndíj (2000-2003)
  • Tudományos Díj (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar) (2004)
  • L’Oreal-UNESCO “A nőkért és a tudományért” Díj (2005)
  • Charles Simonyi kutatási Díj (2007)
  • Gábor Dénes-díj (2010)[5]
  • Issekutz Béla-emlékérem (2020)[6]
  • Széchenyi-díj (2023)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Beáta Sperlágh című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ki kicsoda. A Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek és támogatott kutatóhelyeinek kutatói. Szerkesztette: Haraszthy Ágnes és Tolnai Márton. Budapest, MTA Kutatás- és Szervezetelemző Intézet, 1992.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sperlágh_Beáta&oldid=27747440”