Spergely Béla
| Spergely Béla | |
| Született | 1888. április 22. Makó |
| Elhunyt | 1982. május 29. (94 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gyógyszerész |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1908) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Spergely Béla, Spergely Béla Mihály Imre (Makó, 1888.[2][3] április 22. – Budapest, 1982. május 29.) magyar gyógyszerész, szakíró. A Kőbányai Gyógyszerárugyár nyugalmazott osztályvezetője, a Jakabházy-, a Kabay- és a Semmelweis-emlékérmek tulajdonosa, a Gyógyszerészgyakornoki Iskola volt igazgatója.[4]
Életpályája
[szerkesztés]Spergely Imre gyógyszerész és Farkas Stefánia fiaként született, 1888. május 3-án keresztelték. Általános iskoláját Bajmokon végezte el. Középiskoláit Zomboron és Szarvason járta ki. 1903-tól édesapja nagylaki patikájában volt gyakornok. 1908-ban diplomázott a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, mint gyógyszerész. Az egyetemen Lengyel Béla, Mágócsy-Dietz Sándor és Eötvös Loránd oktatta. 1908-ban tanársegéd, 1922–1941 között a gyógyszerésztechnológia tanára lett a Gyakornoki Iskolában. 1909-től édesapja gyógyszertárát vezette. 1914-ben a fronton szolgált. 1918–1920 között Nagylakon dolgozott patikusként, de a román hatóságok kiutasították. 1920-ban eladta gyógyszertárát, majd Csanádpalotán vagonokban lakott. Ezt követően Nagykátára költözött. 1923-ban a budapesti Laborgyár vezetője lett. 1923–1938 között a Drogista Iskolában volt előadó. 1925-ben a Gyógyszerészi Közlöny és a Gyógyszerészi Értesítő valamint az Állatorvosi Zsebkönyv szerkesztőjeként dolgozott. 1939-től az ERI Injekciós Laboratóriumának vezetője volt. 1941-ben a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság vezetőségi tagja lett. 1948-ban a V. Magyar Gyógyszerkönyv egyik szerkesztőjeként tevékenykedett. 1949-ben a Chinoin, majd a Richter Gyár kutató laboratóriumának vezetője volt. 1960-ban nyugdíjba vonult. 1964-ben az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete tiszteletbeli elnökké választotta.
Családja
[szerkesztés]Édesapja Spergely Imre gyógyszerész volt. Felesége Balkay Erzsébet volt. Egy lányuk született: Wanda (1920-?).[4][5]
Művei
[szerkesztés]- Gyógyszerészgyakornoki tankönyv (Budapest, 1927)
- Injekciók aszeptikus készítése (társszerző, Budapest, 1963)
Díjai
[szerkesztés]- Kiváló Gyógyszerész (1956)
- Aranydiploma (1959)
- Gyémántdiploma (1966)
- Vasdiploma (1973)
- Gránitdiploma (1978)
- Jakabházy-emlékérem
- Kabay-emlékérem
- Semmelweis-emlékérem
Emlékezete
[szerkesztés]1984-ben megalapították a Spergely Béla Emlékérmet, amely a Gyógyszeripari Szervezet legmagasabb szakmai elismerése.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ Keresztelési bejegyzése, Makó r.k., 174/1888. folyószám.
- ↑ [1]
- ↑ a b Gyászjelentése. [2018. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 29.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Hegedüs Lajos-Láng Béla: Spergely Béla arany-, gyémánt-és vasdiplomás kiváló gyógyszerész 90 éves (Budapest, 1978) [2]
További információk
[szerkesztés]- Hegedüs Lajos: A szarvasi gimnázium kiváló diákja, Spergely Béla 85 éves vasdiplomás gyógyszerész (Gyógyszerésztört. Diárium, 1973)
- Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. Budapest, Dictum Kiadó, 2003.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8