Ugrás a tartalomhoz

Spea intermontana

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spea intermontana
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae)
Nem: Spea
Holbrook, 1836
Faj: S. intermontana
Tudományos név
Spea intermontana
(Cope, 1883)
Szinonimák

  • Scaphiopus intermontanus Cope, 1883
  • Spea hammondii intermontana — Cope, 1889
  • Scaphiopus intermontanusTanner, 1939
  • Scaphiopus (Spea) intermontanus — Tanner, 1939
  • Scaphiopus hammondi intermontanusSchmidt, 1953
  • Spea intermontanaWiens & Titus, 1991

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spea intermontana témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spea intermontana témájú kategóriát.

A Spea intermontana a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) családjába, azon belül a Spea nembe tartozó faj.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A Spea intermontana Észak-Amerika nyugati részén a Nagy medencében, északra Idaho déli részétől és a kanadai Brit Columbiától délre Kalifornia keleti részéig, Arizona északi részéig és Új-Mexikó északkeleti részéig, keletre Colorado nyugati részéig és Wyoming délnyugati részéig honos.[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, lába rövid és zömök, függőleges „macskaszemű” pupillája van, és mindkét hátsó lába alján egy-egy fekete, keratinizált ásó található, melyet a földbe ásáshoz használ. Bőre viszonylag sima. A nőstények valamivel nagyobbak, mint a hímek. Megkülönböztető jegyei közé tartozik az enyhén felfelé fordított tömpe orr a szemek közötti kiemelkedő kallusz vagy dudor, és egy sötétbarna vagy narancssárga folt mindkét felső szemhéjon. A hátszíne hasonló a többi Spea és Scaphiopus fajéhoz: általában barna, szürke vagy olajzöld alapon sötét foltokkal tarkított, világos középpontú foltokkal. Az alapszín változó. A hasa világosszürke, fehér vagy krémszínű.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

A Spea intermontana opportunista, váratlan szaporodó, jól alkalmazkodott az általa lakott magasan fekvő sivatagi területekre jellemző kiszámíthatatlan és általában zord évszakokhoz. A hímek hangos hívással vonzzák a nőstényeket és valószínűleg más hímeket is az ideiglenes pocsolyákhoz és medencékhez, ahol a szaporodás zajlik. A hímek nem territoriálisak, csapatokba gyűlve, részben víz alá merülve hívogatják a nőstényeket. A szaporodás után a kifejlett egyedek a föld alatt eltűnnek, és a hátsó lábukon lévő ásókkal hátrafelé beássák magukat a talajba, elkerülve ezzel a száraz sivatagi levegőben a párolgási vízveszteséget.[2]

A nőstény a petéket a víz alatt 10-40 darabos csomókban rakja le, a növényzet és a rendelkezésre álló aljzat típusától függően sík alakban, rövid zsinórok vagy golflabda méretű csomók formájában. Az ebihalak a helyi környezeti viszonyoktól függően lehetnek növényevők vagy húsevők. A húsevő változatnak hatalmas a feje, nagy állkapocs-összehúzó izmai és éles, keratinos csőre van a hús tépésére és vágására. Az ebihalak gyorsan fejlődnek, hogy elkerüljék a kiszáradást a gyorsan kiszáradó ideiglenes medencékben

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.[3] Populációja stabil. A faj számára a mezőgazdaság és a közlekedés jelent veszélyt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Frost, Darrel R.: Spea intermontana (Cope, 1883). Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2024. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
  2. a b c Amphibiaweb
  3. a b A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)

Források

[szerkesztés]