Spea intermontana
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Spea intermontana (Cope, 1883) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Spea intermontana témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Spea intermontana témájú kategóriát. |
A Spea intermontana a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) családjába, azon belül a Spea nembe tartozó faj.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]A Spea intermontana Észak-Amerika nyugati részén a Nagy medencében, északra Idaho déli részétől és a kanadai Brit Columbiától délre Kalifornia keleti részéig, Arizona északi részéig és Új-Mexikó északkeleti részéig, keletre Colorado nyugati részéig és Wyoming délnyugati részéig honos.[1][2][3]
Megjelenése
[szerkesztés]Kis termetű békafaj, lába rövid és zömök, függőleges „macskaszemű” pupillája van, és mindkét hátsó lába alján egy-egy fekete, keratinizált ásó található, melyet a földbe ásáshoz használ. Bőre viszonylag sima. A nőstények valamivel nagyobbak, mint a hímek. Megkülönböztető jegyei közé tartozik az enyhén felfelé fordított tömpe orr a szemek közötti kiemelkedő kallusz vagy dudor, és egy sötétbarna vagy narancssárga folt mindkét felső szemhéjon. A hátszíne hasonló a többi Spea és Scaphiopus fajéhoz: általában barna, szürke vagy olajzöld alapon sötét foltokkal tarkított, világos középpontú foltokkal. Az alapszín változó. A hasa világosszürke, fehér vagy krémszínű.[2]
Életmódja
[szerkesztés]A Spea intermontana opportunista, váratlan szaporodó, jól alkalmazkodott az általa lakott magasan fekvő sivatagi területekre jellemző kiszámíthatatlan és általában zord évszakokhoz. A hímek hangos hívással vonzzák a nőstényeket és valószínűleg más hímeket is az ideiglenes pocsolyákhoz és medencékhez, ahol a szaporodás zajlik. A hímek nem territoriálisak, csapatokba gyűlve, részben víz alá merülve hívogatják a nőstényeket. A szaporodás után a kifejlett egyedek a föld alatt eltűnnek, és a hátsó lábukon lévő ásókkal hátrafelé beássák magukat a talajba, elkerülve ezzel a száraz sivatagi levegőben a párolgási vízveszteséget.[2]
A nőstény a petéket a víz alatt 10-40 darabos csomókban rakja le, a növényzet és a rendelkezésre álló aljzat típusától függően sík alakban, rövid zsinórok vagy golflabda méretű csomók formájában. Az ebihalak a helyi környezeti viszonyoktól függően lehetnek növényevők vagy húsevők. A húsevő változatnak hatalmas a feje, nagy állkapocs-összehúzó izmai és éles, keratinos csőre van a hús tépésére és vágására. Az ebihalak gyorsan fejlődnek, hogy elkerüljék a kiszáradást a gyorsan kiszáradó ideiglenes medencékben
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.[3] Populációja stabil. A faj számára a mezőgazdaság és a közlekedés jelent veszélyt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Frost, Darrel R.: Spea intermontana (Cope, 1883). Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2024. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b c Amphibiaweb
- ↑ a b A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.) (angolul)
- Cope, 1883 : Notes on the geographical distribution of Batrachia and Reptilia in western North America. Proceedings of the Academy of Natural Sciences of Philadelphia, vol. 35, p. 10-35 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Spea intermontana az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
