Sneff József

Sneff József
Született	1887. augusztus 31. Nagykanizsa
Elhunyt	1919. október 9. (32 évesen) Nagykanizsa
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Vargovics Julianna
Foglalkozása	politikus ács
Tisztsége	kormánybiztos (1919–1919, Nagykanizsa)
Sírhelye	nagykanizsai temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Sneff József (Nagykanizsa, 1887. augusztus 31. – Nagykanizsa, 1919. október 9.) politikus, munkáspénztári hivatalnok, eredeti foglalkozását tekintve ács, 1918-ban a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke, 1919 januárjától kormánybiztos, a kommün idején a nagykanizsai direktórium, a munkástanács és Alsó-Zala vármegye elnöke.

Élete

Munkáscsaládba született, apja Sneff József, anyja Komondi Katalin. Kezdetben mint asztalossegéd dolgozott, majd munkásbiztosítási tisztségviselő lett. Szülővárosában a szociáldemokrata párt szervezetének volt titkára, a párt utasítására az 1917 nyarán létrejövő nagykanizsai választójogi blokkjának társelnöke volt. Szerepet vállalt az 1918 januári nagykanizsai vasutassztrájk szervezésében, mint az erre létrehozott száztagú munkástanács tagja, emiatt azonban január 31-én letartóztatták és hadbíróság elé került. 1918 októberében bekerült az MSZDP Igazoló Bizottságába, 31-én pedig a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke lett. 1919. január 23-án szülővárosa kormánybiztosa lett, ebben a minőségében lényegében átszervezte a képviselő-testületet, egy új szervezetet, a munkásemberekből álló néptanácsot hozta létre a testület jogainak gyakorlására. 1919. március 19-én főispáni kormányzóbiztos lett, a kommün alatt először a helyi ideiglenes dikretórium elnöke lett, az áprilisban tartott tanácsválasztások során pedig a 70 tagot számláló Munkás-, Katona- és Paraszttanács elnökévé is megválasztották. Miuán Landler Jenő mint belügyi népbiztos kettéválasztotta Zala vármegyét, Sneffet Alsó-Zala vármegye elnökévé is megtették. Augusztus elején a Peidl-kormány még kinevezte kormánybiztossá, azonban a kormányváltást követően augusztus 7-én a nagykanizsai városházán letartóztatták. Néhány hét múlva meghalt a nagykanizsai kórházban, a halál oka: kétoldali tüdőlob. Nagykanizsán temették el.

Emlékezete

Szülővárosában egy időben tér viselte nevét. Az Andrejka Jenő Ált. Isk. úttörőcsapatának is névadója lett.

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. Online elérés

További információk

• Tanácsköztársaság Zala megyében (Zalaegerszeg, 1961);
• Kerecsényi Edit: Nagykanizsa története a Tanácsköztársaság idején (Legújabbkori Tört. Múz. Évk. 1961 – 62. 1963).
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
• Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgyűjtemény.
• Pál József: Nagykanizsa és környéke a forradalmak viharában. 1918-1919