Slatina (ásványvíz)
A Slatina egy szlovákiai ásványvízmárka, mely Szalatnyáról származik és a település szlovák nyelvű nevéről kapta a nevét. Szlovákia által elismert természetes ásványvíz.[1] Már a 19. században ismert kereskedelmi cikként említik.[2] Palackozáshoz az üzemtől délre található BB-2-es kútból nyerik az ásványvizet.[3]
Összetétele
[szerkesztés]| Kémiai összetétel (2010. 10. 25.) | |||
|---|---|---|---|
| Kationok | (mg/l) | Anionok | (mg/l) |
| NH4+ | 0,41 | HCO3- | 634 |
| Ca2+ | 138 | SO42- | 178 |
| Na+ | 142 | F- | 2,7 |
| Mg2+ | 38,4 | NO3- | < 1,0 |
| Fe2+ | 0,013 | NO2- | < 0,01 |
| Oldott ásványi anyag összesen | 1284 | ||
Források
[szerkesztés]- ↑ Az európai uniós tagállamok által elismert természetes ásványvizek jegyzéke (Az Európai Unió Hivatalos Lapja, HL C 83., 2012.3.21.
- ↑ Hont vármegye monográfiája szerint „...Számos ásványforrás fakad a Selmeczpatak völgyében is Szalatnya, Mere és Gyügy községek határában. Egykor a szalatnyai savanyúviz volt a legkelendőbb az egész környéken...” „Szalatnya ...híres ásványvízforrása közelében díszes fürdőházat és emeletes fogadót építtetett. A szalatnyai forrás csakhamar ismertté lett és a fürdőhely rövidesen föllendült. A forrás vizét újabban kereskedelmi czikként kezelik és ezidőszerint birtokosa, Dirner, újabb lendületet adott a víz kelendőségének.” Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.
- ↑ A BB-2- es kút a pontos helymeghatározással (szlovákul), (angolul). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 30.)
További információk
[szerkesztés]- www.slatina.sk - hivatalos honlap