Skarica Máté
Skarica Máté | |
Született | 1544 Ráckeve |
Elhunyt | 1591. március 21. (46-47 évesen) Ráckeve |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Skarica Máté témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Skarica Máté (Skaricza) (Ráckeve, 1544 – 1591. március 21.) református pap, életrajzíró.
Életpályája
[szerkesztés]Ráckevén kezdett tanulni; 1563-ban pesti rektor, 1564-ben ráckevei tanító lett. Két évvel később Kolozsvárra ment tanulmányai folytatására. 1567-ben a jászberényi, 1568 elején ismét a ráckevei tanítóságot vállalta el. 1569. áprilisban külföldre utazott: a padova, genfi és (1571. április 29-étől) a wittenbergi egyetemen bővítette ismereteit. 1572-ben tért haza, ekkor Szegedi Kis István utódjaként Ráckeve lelkészévé választották. Jelen volt a hercegszöllősi zsinaton, amelynek kánonai kiadásáról ő gondoskodott. 1588-ban nagy hitvitát folytatott Pécsett az unitárius Válaszuti Györggyel, aki a történetet a Pécsi dispuában örökítette meg. Skaricát három évvel később törökök ölték meg otthonában.
Munkássága
[szerkesztés]- Sajtó alá rendezte és kiadta Szegedi Kis István hátrahagyott műveit, valamint megírta életrajzát (Vita Stephani Szegedini), mely mestere Theologiae sincerae loci communes című munkájával együtt, annak „melléklete”-ként jelent meg (Bázel, 1585). „Ez az életrajz, az első igényes, humanista jellegű tudós-biográfia, tanítványi szeretettel s igen részletesen ismerteti Szegedi Kis hányatott életét, s éppen ezért a magyar reformáció történetének egyik legfontosabb forrása.”[1]
- Versekbe szedve megírta Ráckeve történetét (1581; kiadta Magdics István 1888-ban). Írt még sírverset Szegedi Kis Istvánnak, szintén verset Szegedinek a Tabulae Analyticae (1592) című munkája elé, és fennmaradt néhány egyházi éneke is.
- Skaricza Máté: Szegedi István élete; ford. Faragó Bálint; Kanyó Ny., Mezőtúr, 1906
- Az a több évszázados hiedelem, hogy ő fordította volna Luther Erős várunk... kezdetű énekét, minden alapot nélkülöz.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A magyar irodalom története (1964), 1. kötet, 499. oldal.
- ↑ A magyar irodalom története (1964), 1. kötet, 507. oldal.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. (elírt Skarieza néven)
- Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 2. kötet: A XVI. század lírája / A protestánsok vallásos énekköltése c. alfejezet (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
- szerk.: Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története (1. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 499. o.. ISBN 963 05 1640 3 (1. kötet) (1964). Hozzáférés ideje: 2012. december 5. A tudományos irodalom című alfejezet.
További információk
[szerkesztés]- Barla Jenő: Skaricza Máté élete és zsoltárköltészete; Hornyánszky, Bp., 1902
- Válaszúti György: Pécsi Disputa; tan., jegyz. Dán Róbert, sajtó alá rend. Németh S. Katalin; kritikai kiad.; Akadémiai, Bp., 1981 (Régi magyar prózai emlékek)
- Tanulmányok Ráckeve múltjából; Nagyközségi Tanács–PMKK, Ráckeve–Szentendre, 1985 (Ráckevei füzetek)
- Miskei Antal: Skarica Máté és kora; ford. Babits Péter; Sophia Nostra, Ráckeve, 2017 (Ráckeve történelmi és turisztikai értékei)