Ugrás a tartalomhoz

Sivatagi fülespacsirta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sivatagi fülespacsirta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Eremophila
Faj: E. bilopha
Tudományos név
Eremophila bilopha
(Temminck, 1823)
Szinonimák

Alauda bilopha

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi fülespacsirta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi fülespacsirta témájú kategóriát.

A sivatagi fülespacsirta (Eremophila bilopha) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda bilopha néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Afrikában, Izraelben, Jordániában, Szaúd-Arábia északi részén és Irak nyugati részén költ.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi sivatagok, gyepek és cserjések. A faj nem folytat költöző életmódot, de egyes populációi télen délebbre vonulnak.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 15 centiméter, testtömege 38-39 gramm.[5] Más pacsirtafajoktól eltérően, jellegzetes megjelenésű, földön élő madár, hasonlít nemének másik, nagyobb fajára, a havasi fülespacsirtára. Tollazata a hátán többnyire vöröses barnásszürke, teste alsó felén halványabb, arca jellegzetes, fekete-fehér mintázatú. A hímek fején nyáron „fülek” láthatók, melyeknek a faj nevét köszönheti. A fiatal egyedek felül vöröses színűek, testük alsó része halvány. A kifejlett sivatagi fülespacsirta élénkebb vöröses színében, valamint a sárga arcmintázat hiányában különbözik a havasi fülespacsirtától. Hangja hasonló, de kevésbé fémes csengésű.

Kifejlett
és egy fiatal példány

Életmódja

[szerkesztés]

Táplálékát magvak alkotják, melyeket a tenyészidőszakban rovarokkal egészít ki.

Szaporodása

[szerkesztés]

A talajon fészkel, fészekalja 2-4 tojásból áll.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]