Sisa
A Sisa török eredetű magyar-bolgár személynév.[1][2][3]
Változatai
[szerkesztés]Sisa, Sissa, Szisa, Csicsa
Eredete
[szerkesztés]Alapszava a török sis (şiş) szó, aminek két jelentése van. Egyik a pálca és annak minden fajtája, pld. a kerék küllője, vagy az amire húst tűznek, tehát nyárs, de használják még hegyes csúcs, vagy szúrófegyver megnevezésére is.
Másik jelentése duzzanat, ha emberről mondjuk leginkább kövérséget jelent, -man képzővel képzett változata a Sisman'(Şişman) vált értelemszerűen gyakori személynévvé, de ugyanebből vezethetők le a Şişuy, Şişkin, Şişko, Şişal, Şişak, Şişek és Şişik török nevek is.[4]
A Sisa név esetében az -a személynévképző, jelentése tehát kövér.
Eredetileg a szó -sz hanggal kezdődött, tehát szis-nek hangzott, de hamar sis lett belőle (szis>sis).[5] A török és a magyar nyelvben is könnyen kialakultak másodlagos -cs hangalakú változatok, ilyenek például a Sis-Csics, Sisa-Csicsa, Sismán-Csicsmán stb. nevek (s>cs). A korai magyar alakok, mint az 1067-ben jegyzett Chycha fia Apa, és az 1229-ben a Váradi regestrumban szereplő Chicha személynevek olvashatók s-sel is, tehát Sisának, esetleg annak -cs hangalakú változatai.[6]
Fontos megjegyezni, hogy a történelmi Sisa>Csicsa személynév nem kapcsolható össze a Pista>Csicsa Somogy környékén elterjedt, becéző alakból keletkezett családnévvel.[7]
A név alapszavául szolgáló sis szó biztosan nem nyugati ótörök vagy csuvas, mert akkor a szóvégen nem -s, hanem -l állna. Valószínűbb, hogy köztörök, ezen belül kipcsak vagy oguz eredetű, ezért nem a honfoglalás kori magyarok török elemeihez köthető, hanem a később beköltöző kunokhoz, besenyőkhöz esetleg úzokhoz.
Elterjedése
[szerkesztés]Főként a keleti országrészben, ezen belül Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Heves és Pest vármegyék területén, de megtalálható Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben is. A nyugati országrészben ritkább, itt főként Fejér vármegye és Győr-Moson-Sopron vármegye területén ismert.[8][9]
A középkori Magyar Királyság területén az Alföldön, de főleg a Jászságban, Nógrád, Heves és Borsod vármegyékben, a Körösök mentén, a Sárköz és Fejér vármegye területén, valamint az Őrségben, Csallóközben, Krassó-Szörény és Valkó vármegyékben, a Magyar királyság területén kívül Havasalföld és Bulgária[10] egyes részein volt megtalálható.
Genetika
[szerkesztés]Az Y-kromoszóma, vagy más néven Y-DNS vizsgálat az apai ág származását határozza meg. Mivel az Y-kromoszóma apáról fiúra száll, mint a vezetéknév, ezért hasznos vizsgálati tényező nem csak a genetikai kutatásokban, de a genealógiában és a családnévkutatásban is.[11] A magyar családnevek vizsgálatával a Family Tree DNA-Magyar DNS projektje foglalkozik, az ehhez kapcsolódó korbecslést az Yfull számításai alapján végzik.[12] A vizsgálatok eredményét mutató táblázatban két személy található ezzel a családnévvel, egyik a Jászság területéről, a másik Nógrád vármegyéből. Mindketten a Q-M242 haplocsoportba, ezen belül a Q-L332>Q-YP1695 alcsoportba tartoznak.[13] A nógrádi minta az Yfull adatbázisában is megtalálható.[14] Ennek a genetikai csoportnak a származása Közép-Ázsia és az Altaj-hegység.[15][16] A Q-L332 haplotípus egy Kazahsztánban feltárt keleti szkíta temetkezési helyről is előkerült,[17][18] amit a Nature magazin ezzel foglalkozó cikke is megemlített.[19]
Megjegyzés
[szerkesztés]Ez a cikk a magyarországi Sisa személynév eredetével foglalkozik, de más népek nyelvén szerte a világon keletkezhettek hasonló nevek, viszont ezek eredete legtöbb esetben nincs összefüggésben a magyar névvel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 192. oldal. (idézet Rásonyi László, Valacho-Turcica című publikációjából: "török személynevek: Sisa, Sisik, Sisik oglu", 195. old http://acta.bibl.u-szeged.hu/39090/1/nepunk_006.pdf Archiválva 2017. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ L. Rásonyi. Valacho-Turcica. - In: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegiem Hungaricum in Berlin dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Berlin-Leipzig, 1927, 68-96 "török személynevek: Sisa, Sisik, Sisik oglu"
- ↑ Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, 325. oldal http://www.academia.edu/1806148/Cumanian_Anthroponymics_in_Bulgaria_during_the_15th_Century
- ↑ Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, 324. oldal
- ↑ https://en.wiktionary.org/wiki/%C5%9Fi%C5%9F
- ↑ Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 195. old http://acta.bibl.u-szeged.hu/39090/1/nepunk_006.pdf Archiválva 2017. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 194. old
- ↑ Archivált másolat. [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
- ↑ Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, http://www.academia.edu/1806148/Cumanian_Anthroponymics_in_Bulgaria_during_the_15th_Century
- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Surname_DNA_project
- ↑ Archivált másolat. [2017. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 30.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
- ↑ https://www.yfull.com/tree/Q-YP1695/ A nógrádi minta az Yfull adatbázisában a Q-YP1695 haplocsoport alatt található, ahova két személy tartozik: a nógrádi Sisa(YF08827) és egy kazahsztáni najman(YF02841). A közzétett táblázatban szereplő TMRCA (time to most recent common ancestor) megjelölés arra vonatkozik, hogy a vizsgált személyek közös őse mikor élt, a mellette álló szám pedig ennek az idejét határozza meg.
- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Haplogroup_Q-M242
- ↑ Archivált másolat. [2017. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
- ↑ https://genetiker.wordpress.com/2017/03/07/y-snp-calls-for-scythians-and-sarmatians/[halott link]
- ↑ https://www.nature.com/articles/ncomms14615, Ancestry and demography and descendants of Iron Age nomads of the Eurasian Steppe.
Források
[szerkesztés]- L. Rásonyi. Valacho-Turcica. – In: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegiem Hungaricum in Berlin dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Berlin-Leipzig, 1927, 68-96
- Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 190-195
- Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011
- Cem Oğuz. Osmanlı: Toplum. 5. ISBN 975678203X, 9789756782033, Yeni Türkiye Yayınları, 1999
- Unterländer, M., F. Palstra, I. Lazaridis, A. Pilipenko, Z. Hofmanová, M. Groß, C. Sell, et al. 2017. “Ancestry and demography and descendants of Iron Age nomads of the Eurasian Steppe.” Nature Communications 8 (1): 14615. http://nrs.harvard.edu/urn-3:HUL.InstRepos:32072003
- Tabyldy A. Akerov. On the origin of the Naiman. International University of Kyrgyzstan 255 Chui, Bishkek, 720001, Kyrgyzstan https://web.archive.org/web/20170421095543/http://elib.sfu-kras.ru/bitstream/handle/2311/21633/11_Akerov.pdf;jsessionid=299A864C893D8C449FAFFDB456AB3511?sequence=1