Singer Ödön
| Singer Ödön | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1831. október 14. Tata |
| Elhunyt | 1912. január 23. (80 évesen)[1] Stuttgart |
| Pályafutás | |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Singer Ödön témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Singer Ödön (Edmund) (Tata, 1831. október 14. – Stuttgart, 1912. január 23.) hegedűművész.
Életpályája
[szerkesztés]Zenei pályára Pesten készült, ahol Ridley-Kohne Dávidnál (Böhm-növendék) tanult, Bécsben pedig Böhm Józsefnél. 1846-tól a pesti Királyi Városi Színház – más elnevezéssel német színház – koncertmestere lett.
A bécsi zenekonzervatóriumban és Párizsban tanult, s azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban. Weimarban Liszt Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott.
1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba, ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től kezdve Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow triónak.
Max Seifrizzel közösen adta ki Stuttgartban Grosse Theoretisch-Praktische Violinschule című hegedűtankönyvét, amely a legátfogóbb munkának számított akkoriban a modern hegedűpedagógia terén.
Nem csak komponistaként alkotott maradandót. Az általa kifejlesztett ujjgyakorlatokra napjainkban is sokat hivatkoznak szakemberek: „A Singer-ujjgyakorlatok kiválóan fejlesztik az izomzatot, és úgy megerősítik az ujjakat, amennyire az szükséges; a Kreutzer-etüdök pedig nélkülözhetetlenek."[2]
Tehetségéről, németországi tevékenységéről a Muzsika című folyóirat is többször írt egy-egy tanulmányban.[forrás?]
Hegedűművészi tevékenységéről, első nagy hangversenyéről a Zenészeti Lapok (1868. november 15.) nagy terjedelemben és lelkesedéssel számolt be.
Főbb művei
[szerkesztés]Jeles zeneszerzőként alkotott nagyszámú kompozíciói közül nevezetesebbek a magyar vonatkozásúak:
- Le carneval hongrois, Op. 15
- Adieu a la Patrie. Impromptu hongrois, Op. -4
- Fantaise hongroise, Op. 7
- Hommage à Liszt
- Masurka avec Pianoforte (Pest, Rózsavölgyi)
- Cadenz zu Beethovens Violinkonzert
- La sérénade Op. 14
- Notturno Op. 16
- Morceau de Sálon
- Airs variés
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 11.)
Források
[szerkesztés]- Alapi Gyula: Komárom vármegye jelesei. – In: Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. - Tatabánya: Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat: Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000. p. 187-246.
- Richter Pál: A Dunántúltól Japánig: Zenetudományi konferencia Ujfalussy József 80. születésnapja tiszteletére. – In: Muzsika, 2000. (43. évf.) 7. sz. p. 18.
- Gracza Lajos: Liszt és az 1848/49-es szabadságharc menekültjei. – In: Muzsika, 2009. (52. évf.) 10. sz.