Ugrás a tartalomhoz

Simon Elek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simon Elek
Veress Ferenc felvétele
Veress Ferenc felvétele
Született1813. március 1.
Ozsdola
Elhunyt1882. január 25. (68 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • polgármester
  • politikus
Tisztségemagyarországi polgármester (1874–1880, Kolozsvár)
Kolozsvár polgármestere
Hivatali idő
1874 1880
ElődMedgyesi Tivadar
UtódHaller Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Elek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pollák Zsigmond metszete (1882)

Simon Elek (Ozsdola, 1813. március 1.Kolozsvár, 1882. január 25.) erdélyi magyar jogász, politikus, Kolozsvár polgármestere 1874 és 1880 között.

Életpályája

[szerkesztés]

Iskoláit Marosvásárhelyen a római katolikus gimnáziumban végezte, majd Kolozsváron filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. A törvénykezési gyakorlatot a marosvásárhelyi királyi táblán szerezte, ahol ügyvédi vizsgát is tett.

1837-ben feleségével Kolozsvárra költözött, ahol ügyvédként kezdett tevékenykedni. A város aljegyzőjévé választották, majd 1841-ben esküdt birtokos polgár lett.

Az 1848-as forradalomban való részvételéért 1851-től 1854-ig Josefstadban tartották fogva, majd Nagyszebenbe internálták. Később visszatérhetett Kolozsvárra, de ügyvédi jogosultságát csak 1858-ban kapta vissza. Ebben az időben családját nehezen tartotta el. 1861-ben egy gyulafehérvári konferencián mint királyi hivatalos személy Erdély Magyarországgal való egyesülését támogatta, olyan hévvel, hogy országos elismerést szerzett. 1863-ban, sok társával együtt ő is megtagadta a szebeni törvénytelen országgyűlésen való részvételt. 1865-ben részt vett az utolsó erdélyi országgyűlésen, ahol Erdély különállásának lehetetlenségét politikai, pénzügyi és nemzetgazdasági érvekkel támasztotta alá.

1867-ben visszavonult a politikától, de a közügyeket azután is szívén viselte, és a város érdekében tevékenykedett. 1874. február 7-én egyhangúlag polgármesterré választották, és ezt a tisztséget közmegelégedéssel 1880. szeptember 20-ig viselte. Kolozsvár történetének megírására 1863-ban 1500 forint összegű alapot hozott létre, amelyet később 2000 forinttal kipótolt. Több ezer könyvet kitévő könyvtárát az ügyvédi kamarának ajándékozta. Főgondnoka volt a kolozsvári római katolikus egyháznak.

Az ő mandátuma idején, 1880-ban hívta meg Kolozsvár városa De Gerando Antoninát az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójának.

Torokbetegségben halt meg 1882. január 25-én, miután 1880 nyárán Bécsben sikeresen megműtötték, és egy ideig jól is érezte magát. Január 27-én temették el felesége, két fia, két lánya, vejei, unokái és nagy számú kolozsvári polgár nagy részvéte mellett.

Forrás

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]