Sima Milutinović

Sima Milutinović
Élete
Született	1791. október 14. Szarajevó
Elhunyt	1848. január 11. (56 évesen) Belgrád
Sírhely	St. Mark's Church
Gyermekei	Dragutin S. Milutinović
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Sima Milutinović témájú médiaállományokat.

Sima Milutinović Sarajlija (cirill betűkkel: Сима Милутиновић Сарајлија; Szarajevó, 1791. október 14. – Belgrád, 1848. január 11.) szerb költő és író.

Élete

Tanulmányait Karlócán és Belgrádon végezte, ahol a fejedelmi iroda titkára lett. 1815-ben részt vett a törökök elleni lázadásban. 1820-ban kivándorolt Oroszországba, ahol a cártól kegydíjat kapott; innen 1825-ben Lipcsébe ment, ahol két évig a bölcsészeti előadásokat látogatta. 1827-től 1831-ig Cetinjében az ifjú II. Péter Njegos vladikának tanítója volt. Belgrádba visszatérvén, a pártviszályokban annyira előtérbe lépett, hogy 1840-ben in contumaciam halálra itéltetett. Mihály fejedelem szökése után 1842-ben magas állást kapott ugyan a közoktatásügyi minisztériumban, de ellenségeinek fondorlatai folytán ezt is elvesztette és szegénységben halt meg. Milutinović tekinthető az új szerb irodalom megalapítójának.

Nevezetesebb munkái

• Serbijanka (Lipcse 1826, 4 kötet, lírai és epikus költemény-gyűjtemény, melyben lelkesült költői nyelven dicsőítette Karagyorgye és Milos Szerbia függetlenségéért vívott harcait)
• Nekoliko pjesme (Néhány költemény, uo. 1826)
• Zorica (Reggeli fény, Pest, 1827)
• Dika Crnogorska (Montenegro dicsősége, dráma, Cetinje, 1835)
• Karagyorgye (dráma, Belgrád 1843)

Megírta továbbá szerb nyelven Montenegro történetét (Pétervár, 1835) és Szerbia függetlenségi harcának történetét is (Lipcse, 1837).

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X