Silka (település)
| Silka | |||
 | |||
| Emlékmű a Béke téren | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 673370 | ||
| Körzethívószám | 30244 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 12 663 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | jakutszki idő, irkutszki idő | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Silka
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 51′, k. h. 116° 02′51.850000°N 116.033333°EKoordináták: é. sz. 51° 51′, k. h. 116° 02′51.850000°N 116.033333°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Silka témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Silka (oroszul: Шилка) város Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Silkai járás székhelye.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Silka völgyében, Csitától vasúton 248 km-re keletre fekszik. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonalon.
Története
[szerkesztés]A Kija (a Silka mellékfolyója) torkolatánál 1765-ben kozák őrhely és település volt. Közelében épült 1895–97-ben a vasút és Silka vasútállomás. Miután az 1897. évi árvíz elöntötte a kozák települést, lakóinak egy része átköltözött a magasabban fekvő állomás mellé. A későbbekben a település a vasúttal együtt fejlődött, 1951-ben városi rangot kapott.
A várostól 45 km-re található Pervomajszkijban nagy ércdúsítókombinát működik, ahol lítium-, tantál- és berilliumércek extrakcióját és dúsítását végzik.[2]
Népessége
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Zabajkalszkij kombinat (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
- ↑ A 2002-es népszámlálás adatai. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
Források
[szerkesztés]- Silka (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
