Ugrás a tartalomhoz

Sikos család

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Sikos család (másképp Siko) Bars, Nyitra vármegyei és Verebélyi széki egyházi nemes család. Elsősorban Zsitvamártonfalváról és Zsitvagyarmatról ismertek.

Peter Keresteš középkori eredetűnek tartja a nemesi családot. 1550-ből mártonfalvai előnévvel Gergelyt, Benedeket és Pétert említi.[1] 1570-ben Lehotkagyarmaton Sikos Gergelyt és Mátét írták össze mint fejadófizető személyt a török defterben.[2]

1600-ban Zsitvamártonfalván Siko Jánost írták össze. 1611-ben Sikos János, Gergely és András tanúskodott Bakits Péter mellett, Révay Ferenc hűtlenségi perében felesége Forgách Zsuzsanna ellen.[3]

1698-ban az adományokat megelőzően Sikos Andrást írták a zsitvagyarmati birtokosok közé.[4] 1699-ben Kollonich Lipót esztergomi érsektől többekkel együtt Sikos András kapott adományt Zsitvagyarmaton.[5] A 18. század elején Sikos Mihály volt birtokos Zsitvagyarmaton, s ott lakott még Sikos István özvegye Pap Erzsébet, illetve Kovács Istvánné Sikos Erzsébet.[6]

1727-ben Sikos Istvánné Pap Erzsébet 60 év körüli tanúskodott Zsitvagyarmaton.[7] 1730-ban Sikos Mihály Gáll Lászlóval pereskedett.[8] Nagy Jánosné Sikos Ilonától Gál László eltulajdonított bizonyos birtokjogi iratot.[9] Néhai Nagy Jánosné Sikos Ilona 1740-ben végrendelkezett. Egy darab szőlőjét 3 atyafiának Sikos Mihálynak, Sikos Juditnak és Bajcsy Jánosné Gaál Erzsébetnek hagyta.[10] 1771-ben Zsitvagyarmaton Sikos Mihály körülbelül 70 évesen tanúskodott.[11]

Gyulai Gaál József 1835-ben kérte az atyja által 1795-ben a Sikos nemzetség női ága ellen indított peranyagának kiadását.[12]

Címerük egyelőre nem ismert.

Források

[szerkesztés]
  • Peter Keresteš 2010: Lexikón erbov šlachty na Slovensku IV – Nitrianska stolica. Bratislava (tsz. L. Čisárik)
  • ŠA Nitra, SAP, Processus civiles No. 330

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Nyitrai káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei, No. 3 1550, p. 231.
  2. Fekete Lajos 1943: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 159 No. 339.
  3. Sörös Pongrác 1901: Forgách Ferencz a bíboros. Századok 1901, 718-719; Deák Farkas 1885: Forgách Zsuzsánna 1582-1632
  4. Családban marad 2010/1, 72, 74.
  5. PLE, Kollonich prot., p. 202-204.
  6. Ethey Gyula 1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle 1942, 143.
  7. ŠA Nitra, SAP, 42. doboz, No. 409.
  8. ŠA Nitra, SAP, 5a. doboz, acta 180 és 193; Családban marad 2009/2
  9. ŠA Nitra, SAP 42. doboz, No. 316.
  10. ŠA Nitra, SAP, Processus civiles No. 330
  11. Családban marad 2010/1, 61-62.
  12. SAP, új rendezés 41. doboz