Sgòr Gaoith
| Sgòr Gaoith | |
 | |
| A Sgòr Gaoith csúcsa | |
| Magasság | 1118[1] m |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Hegység | Cairngorms, Grampian-hegység |
| Relatív magasság | 242 m |
| Első megmászás | 1786. augusztus 6., Thomas Thornton |
| Legkönnyebb útvonal | Feshie-völgy - Ruadh-patak völgye - Cloiche-völgy - nyereg a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr között |
| Elhelyezkedése | |
 Sgòr Gaoith
Pozíció Skócia térképén
| |
 é. sz. 57° 04′ 07″, ny. h. 3° 48′ 40″57.068619°N 3.811078°WKoordináták: é. sz. 57° 04′ 07″, ny. h. 3° 48′ 40″57.068619°N 3.811078°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sgòr Gaoith témájú médiaállományokat. | |
A Sgòr Gaoith (kiejtése: IPA: [s̪kɔːɾ kɯː]) egy skót munro, vagyis 1000 méter feletti magasságú hegy. A Cairngorms Nemzeti Park északnyugati részén található, egy kiterjedt fennsík szélén, keleti oldala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich[m 1] irányába.
Általános információk
[szerkesztés]
1118 méteres magasságával a 36. helyen áll a skót munrók táblázatában. A Cairngorms keleti felén található, Kingussie településétől 8.5 mérföldre keletre, Invernesstől 40 mérföldre délre, Edinburgh-tól pedig csaknem 120 mérföldre északra.
A Sgòr Gaoith az észak-déli irányú Sgòran-gerinc legmagasabb csúcsa, északról délre haladva itt található a Creag Dhubh (848 méter), a Sgòran Dubh Mòr (1111 méter), a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr (1052 méter), de ezek közül csak a Sgòr Gaoith rendelkezik megfelelő kiemelkedéssel az önálló osztályozáshoz.
A hegy nyugatról nézve egy lapos fennsíkon lévő kiemelkedésnek tűnik, míg keletről egy meredek sziklafal tetején lévő csúcsnak. A hegy keleti fala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich vize felé, amely az Eanaich-völgy (Gleann Eanaich) legdélebbi csücske. A völgy túloldalán Nagy-Britannia legmagasabb hegyei fekszenek a széles Cairngorms-fennsíkon, mint a Ben Macdui (1309 méter), a Braeriach (1296 méter) és a Cairn Toul (1291 méter), amelyektől csak a Ben Nevis magasabb.
A hegy nevének jelentése szeles csúcs, amely a gael gaoth[m 2] szél szóból ered.
A hegy első megmászója
[szerkesztés]A Sgòr Gaoith első hivatalos megmászója Thomas Thornton (1751/52-1823) sportember és vadász volt.[2] 1786-ban két expedícióban vett részt a Skót-felföldön, amelyet egy 1804-ben megjelent könyvben örökített meg.[3] Egy nagyobb csapat részeként 1786. augusztus 6-án a Feshie-völgy (Glen Feshie) felől közelítették meg a gerincet. Thornton nem említi egy csúcsnak a nevét sem, ezért van némi bizonytalanság abban, hogy melyiket is mászták meg, de ettől eltekintve neki tulajdonítják a Sgòr Gaoith meghódítását.[4]
„Nagy erőfeszítéssel kellett megmásznunk ezt a hegyet, amelynek olyan meredek volt az oldala, mint egy háznak [...]. Délben elértük az első hófoltot, és egy óra előtt úgy gondoltuk, hogy közel vagyunk a Glen Ennoch bejáratához [...]. Lehetetlen leírni azt a döbbenetet, amikor a csapat tagjai a félelmetes szakadék szélén találták magukat, amely elválasztotta őket az alatta fekvő tótól. [...] a tó olyan, mint egy üvegtábla, hatalmas felületén mindent visszatükröz, ami körülötte van, puha, homokos partok veszik körbe, ahol a foltokban növő finom, zöld füvet szétszórt csordák legelik [...].”
– Thomas Thornton[5]
Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület
[szerkesztés]
Az Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület (National Nature Reserve, a továbbiakban IINNN) a Sgòr Gaoith gerincétől nyugatra elterülő, kb. 36 km²-es természetvédelmi jelentőséggel bíró terület. A Cairngorms Nemzeti Park területén 9 ilyen található, egész Skóciában pedig 47. Jelentőségét elsősorban az őshonos fenyőerdők illetve az alpesi flóra és fauna adják. 2007-ben hozták létre és a Skót Nemzeti Örökség (Scottish National Heritage) illetve a Skót Erdészeti Bizottság (Forestry Commission of Scotland) gondozásában áll.
A terület geológiai jelentőségét az évmilliók eróziója során kialakult széles fennsíkok adják, ahol találni olyan területeket, amelyek túlélték a gleccserek eróziós hatását. Erre jó példa az ún. Argyll-kő (The Argyll Stone).[m 3]
Az IINNN flórájának legismertebb tagjai a fenyőerdők, amelyek a terület északnyugati részén találhatók. A Cairngorms ad otthont az Egyesült Királyság 3. legnagyobb közönséges borókaerdejének (Juniperus communis), és a Creag Fhiaclach területén található az egyik legmagasság természetes erdőhatár az Egyesült Királyság területén, ahol 600 méteres magasságig nyúlik az örökzöld vegetáció. Az ősi fenyőerdők alatt húzódik az Inshriach-erdő, amelynek nagy részét erdeifenyő (Pinus sylvestris) teszi ki. Ezek a fák már nem természetes módon nőttek, hanem ültették őket, és a Rothiemurchus-erdő délkeleti kinyúlását alkotják.[6]
A csúcs megközelítése
[szerkesztés]
A hegyet hagyományos módon a Feshie-völgyből szokták megközelíteni, ahol egy jól kiépített ösvény vezet ki a fenyőerdőből a Ruadh-patak (Allt Ruadh) völgyében. Ezután az ösvény déli, délkeleti irányban halad a Cloiche-völgy (Coire na Cloiche) oldalában, míg fel nem kapaszkodik a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr közötti nyeregre. Innen északi irányban még kb. 100 méter szintet kell megtenni a csúcs eléréséig. A túra 14 km hosszú, és 6-7 órát vehet igénybe.
A csúcsot a keleti oldalról, az Eanaich-völgyből (Gleann Eanaich) is meg lehet közelíteni, de ez egy sokkal hosszabb túra, ugyanis Aviemore-tól kb. 12 km-re helyezkedik el a Loch Eanaich. Itt a tó nyugati oldalán halad az ösvény, majd meredeken belevág a Sgòr Gaoith nyugati oldalába, míg el nem éri a korábban említett nyerget. Ez a körtúra 30 km hosszú, és legalább 9-10 óra alatt teljesíthető.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Kiejtése: IPA: [ɫ̪ɔx ˈɛnɪç].
- ↑ Kiejtése [gű].
- ↑ Eredeti nevén Clach Mhic Cailein, a Sgòr Dhubh csúcsától délre található.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.hill-bagging.co.uk/mountaindetails.php?rf=548
- ↑ Middleton, Iris M.: Thornton, Thomas (1751/2–1823), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, online kiadás. http://www.oxforddnb.com/view/article/27364, hozzáférés 2017. április 1.
- ↑ Thornton, Thomas: A sporting tour through the northern parts of England, and great part of the Highlands of Scotland, London, Vernor and Hood, 1804.
- ↑ Mitchell, Ian R.: Scotland's Mountains before the Mountaineers, Edinburgh, Luath Press Limited, 2013. 80-81. ISBN 978 1 909912 44 1
- ↑ Thornton, Thomas: A sporting tour through the northern parts of England, and great part of the Highlands of Scotland, London, Vernor and Hood, 1804. 91-92.
- ↑ További információ érhető el a természetvédelmi területről a kormány által összeállított honlapon. A skót nemzeti természetvédelmi területek honlapja.. (Hozzáférés: 2017. április 1.) (angolul)
Források
[szerkesztés]
- www.walkhighlands.co.uk. (Hozzáférés: 2017. április 1.) (angolul)
- Townsend, Chris: Scotland [World Mountain Ranges], Milnthorpe, Cumbria, Cicerone, 2010. 275-276. ISBN 978 1 85284 442 4
További információk
[szerkesztés]- Összefoglaló információk a csúcsról. [2017. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 1.) (angolul)
- A Cairngorms Nemzeti Park honlapja.. (Hozzáférés: 2017. április 1.) (angolul)
- Edward Dwelly szótárján alapuló angol-gael, gael-angol online szótár. (Hozzáférés: 2017. március 26.) (angolul)
- Az Ordnance Survey által kiadott szótár, amely a különböző gael eredetű földrajzi neveket sorolja fel. (Hozzáférés: 2017. március 26.) (angolul)
- Alexander MacBain által szerkesztett gael etimológiai szótár. (Hozzáférés: 2017. március 26.) (angolul)
- Összefoglaló az Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Területről. [2017. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 1.)
