Scytothamnales
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Scytothamnales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Scytothamnales témájú kategóriát. |
A Scytothamnales a barnamoszatok (Phaeophyceae) egyik kládja.[2] 1998-ban nevezték el A. F. Peters és M. N. Clayton az akkor önálló családként, később a Splachnidiaceae alá tartozóként besorolt Scytothamnaceae alapján.[2] Az Asteronemataceae, a Bachelotiaceae és a Splachnidiaceae tartoznak ide,[3] ezek közül az előbbi kettő monotipikus, egyetlen nemzetségük az Asteronema, illetve a Bachelotia.[3]
Történet
[szerkesztés]Az elsőként leírt csoportjai a Splachnidium Greville 1830, a Scytothamnus Hooker et Harvey 1845 és a Stereocladon Hooker et Harvey 1845 voltak, melyeket Mitchell és Whitting a Splachnidiaceae családba sorolt.[3]:138
Hamel 1939-ben közölt megfelelő meghatározást a Bachelotia nemzetségre.[3] Ennek és az Asteronema nemzetségnek ide kerülése molekuláris bizonyítékokon alapul, és távoli rokonai az Asterocladonnak.[4]
1987-ben Womersley létrehozta a Scytothamnusnak a Scytothamnaceae családot, de Silberfeld et al. 2014-es tanulmánya szerint mivel a Splachnidium rugosum a Scytothamnus és Stereocladon nemzetségek közeli rokona morfológiailag és genomikailag is, nem indokolt a különválasztás.[3]:138
A rendet A. F. Peters és M. N. Clayton írták le 1998-ban, majd Silberfeld et al. 2011-ben az Asteronemataceae és Bachelotiaceae hozzáadásával egészítették ki.[3]:138
Morfológia
[szerkesztés]Sejt
[szerkesztés]1 vagy több csillag vagy tengely mentén elhelyezkedő lebenyes[5] kloroplasztisza van centrális[5] pirenoidokkal,[6] bennük több csőszerű mélyedéssel, és mivel az Ectocarpaleséitől morfológiailag jelentősen különböznek, feltehetően több úton fejlődtek ki vagy váltak jelentőssé a barnamoszatokban.[7]
Szervezet
[szerkesztés]Kerek elágazó parenchimás gametofitonja van, hosszuk legfeljebb 30 cm, gyökerük kicsi.[7]:290 Receptákulumuk az Ascoseiralesszel alkotott kládjuk közös ősében jelent meg.[8]!
Élőhely
[szerkesztés]Mérsékelt és hideg övezeti vizekben élnek.[9]:9
Életciklus
[szerkesztés]Nemzedékváltakozása heteromorf: a gametofiton nagy, parenchimás, növekedése köztes, míg a sporofiton kicsi, fonalas és apikálisan nő.[6]
Ivaros szaporodása izogám vagy unizoidos.[7]
Paraziták
[szerkesztés]A Maullinia ectocarpii a Scytothamnales sporo- és gametofitonjait is fertőzi.[10]
Filogenetika
[szerkesztés]A 125 millió évvel ezelőtt kialakult Bacr (barnamoszatkoronacsoport-radiáció) egyik legkorábbi ága.[9]:9 Choi et al. 2024-es kutatásai szerint az Ascoseiralesszel egy kládot alkot, ez a Sporochnalesszel nem.[8]
Jelentőség
[szerkesztés]A Splachnidium rugosum antivirális hatással rendelkezhet.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Peters, A.F. (1998). „Molecular and morphological investigations of three brown algal genera with stellate plastids: evidence for Scytothamnales ord. nov. (Phaeophyceae)”. Phycologia 37, 106–113. o. DOI:10.2216/i0031-8884-37-2-106.1.
- ↑ a b Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ a b c d e f Silberfeld T, Rousseau F, de Reviers B (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117.
- ↑ Sasagawa E, Santiañez WJE, Kogame K (2022). „Asterocladon ednae sp. nov. (Asterocladales, Phaeophyceae) from the Philippines”. Phycol Res. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ a b Uwai S, Nagasato C, Motomura T, Kogame K (2007. február 20.). „Life history and molecular phylogenetic relationships of Asterocladon interjectum sp. nov. (Phaeophyceae)”. Eur J Phycol. DOI:10.1080/09670260500128285. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ a b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c szerk.: Archibald JM, Simpson AGB, Slamovits CH: 8. Phaeophyta, Handbook of the protists. DOI: 10.1007/978-3-319-28149-0_31. ISBN 978-3-319-28149-0
- ↑ a b Choi S-W, Graf L, Choi JW, Jo J, Boo GH, Kawai H, Choi CG, Xiao S, Knoll AH, Andersen, Yoon HS (2024. február 26.). „Ordovician origin and subsequent diversification of the brown algae”. Curr Biol 34, 740–754.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.069. (Hozzáférés: 2024. július 13.)
- ↑ a b Bringloe TT, Starko S, Wade RM, Vieira C, Kawai H, De Clerck O, Cock JM, Coelho SM, Destombe C, Valero M, Neiva J, Pearson GA, Faugeron S, Serrão EA, Verbruggen H (2020). „Phylogeny and Evolution of the Brown Algae”. Critical Reviews in Plant Sciences 39 (4), 281–321. o. DOI:10.1080/07352689.2020.1787679.
- ↑ Neuhauser S, Kirchmair M, Gleason FH (2011. április). „Ecological roles of the parasitic phytomyxids (plasmodiophorids) in marine ecosystems - a review”. Mar Freshw Res 62 (4), 365–371. o. DOI:10.1071/MF10282. PMID 22319023. PMC 3272469.
- ↑ Sánchez Nuñez ML, Won-Held Rabelo V, Nunes de Palmer Paixao IC, Laneuville Teixeira V. „Brown macroalgae: Promising sources of bioactive products against human herpesviruses”. J Med Plants Res, 82–96. o. DOI:10.5897/JMPR2021.7183. ISSN 1996-0875. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
