Sclerurus rufigularis
Megjelenés
Sclerurus rufigularis | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Múzeumi példány
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Sclerurus rufigularis Pelzeln, 1868 | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Sclerurus rufigularis témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sclerurus rufigularis témájú kategóriát. |
A Sclerurus rufigularis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezés
[szerkesztés]A fajt, August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1868-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Sclerurus rufigularis brunnescens Todd, 1948
- Sclerurus rufigularis fulvigularis Todd, 1920
- Sclerurus rufigularis furfurosus Todd, 1948
- Sclerurus rufigularis rufigularis Pelzeln, 1868[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 16 centiméter, testtömege 19-25 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Gerinctelenekkel táplálkozik.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 3.)