Schulhof Ödön
Schulhof Ödön | |
Született | 1896. március 20.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1978. február 2. (81 évesen)[2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Jahoda René (h. 1923–1946) Altai Magda |
Gyermekei | Rényi Kató |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1918, orvostudomány) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Schulhof Ödön (Budapest, 1896. március 20. – Budapest, 1978. február 2.) reumatológus, balneológus és radiológus, az orvostudományok kandidátusa, Schulhof Vilmos (1874–1944) fürdőorvos, balneológus és reumatológus féltestvére.
Életpályája
[szerkesztés]Schulhof Sámuel Salamon (1848–1913) tőzsdei alkalmazott és Amster Gizella (1856–1899) gyermekeként született zsidó családban.[4] Szüleit korán elvesztette, s ezután féltestvére, Vilmos nevelte. A Budapesti II. Kerületi Állami Főreáliskolában érettségizett (1913). Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, s mint a 32. gyalogezred hadapród-jelöltje, az orosz harctéren súlyosan megsebesült. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1918-ban szerezte meg oklevelét. Ezt követően balneológiai-reumatológiai kutatásokkal foglalkozott. Az I. sz. Belgyógyászati Klinikán lett gyakornok.[5] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején kollégái szakszervezeti titkárra választották, ezért a rendszer bukása után távoznia kellett. 1919 és 1923 között a német fővárosban dolgozott ortopédiai és röntgenológiai osztályokon. Hazatérése után, bátyjához hasonlóan Hévízre költözött, ahol a Zander-intézetben hasznosította tanulmányait mint röntgenológus és a fizikoterápia vezetője. Intézeti feladatai mellett magánpraxist is folytatott. A fürdőszezonon kívül Budapesten dolgozott; 1923-tól 1928-ig az Országos Gyermekvédő Liga ortopédiai intézetében, majd 1928-tól 1932-ig a Charité Poliklinika röntgenosztályán. Az 1930-as években sacroiliacalis röntgenfelvételével, amelyet Bársony Tivadarral, a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának röntgenológusával dolgozott ki, nemzetközi hírnevet szerzett. 1932-ben a Park Szanatóriumba került, ahol 1944-ig a fizikoterápiás osztályt vezette. A második világháború utolsó évében illegalitásba vonult. Testvérével ellentétben a fővárosban maradt, így elkerülte a deportálást.
A háborút követően visszatért Hévízre, ahol megbízták a fürdő orvosi vezetésével. 1946-ban a reumás betegségek kór- és gyógytana című tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1948-ban az Országos Fürdőügyi Igazgatóság igazgatóhelyettesévé választották. A következő évben megalapította az Országos Balneológiai Intézetet, amelynek első igazgatója lett. 1951-ben alakult meg az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) – ezt a tudományos intézetet is ő vezette 1973-as nyugdíjazásáig, 1974-től pedig az intézet tanácsadójaként működött.
1948. június 28-tól tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak. Először az 1949-ben alakult Gyógyvíz Bizottság munkájában vett részt, majd az 1952. május 15-én megalakult Balneológiai Szakosztály első elnöke lett. 1950 és 1968 között a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja volt. 1951 és 1969 között 71 tudományos cikket publikált, 13 könyvben volt társszerző és 3 önálló könyvet írt.
Első felesége Jahoda René (1901–?) volt, Jahoda Adolf és Braun Teréz lánya, akivel 1923. szeptember 9-én Budapesten kötött házasságot.[6] 1946-ban elváltak. Második házastársa dr. Altai Magda (1899–1977) főorvos, Altai Margit lánya volt. Lánya Rényi Kató (1924–1969) egyetemi docens, Rényi Alfréd felesége.
Főbb munkái
[szerkesztés]- Az ízületi megbetegedések Röntgen-vizsgálata. Budapesti Orvosi Újság, 1922, 24.
- Az ultrarövid rádióhullámok orvosi alkalmazásáról. Gyógyászat, 1935, 12–13.
- A háború és ostrom okozta túlerőltetések és nélkülözések hatása a gyulladásos jellegű rheumás betegségekre. Orvosok Lapja, 1945, 4.
- Küzdelem a rheuma, mint népbetegség ellen. Orvosok Lapja, 1946, 1.
- Chronikus ízületi gyulladásos betegek streptococcus érzékenysége. Orvosok Lapja, 1946, 23.
- Melyik rheumás beteget küldjük gyógyfürdőbe? Orvosok Lapja, 1947, 18.
- Mit várhatunk orvosi szempontból újabb gyógyforrásainktól? Hidrológiai Közlöny, 1949, 3–4.
- A magyar gyógyfürdők problémái az ötéves tervben. Hidrológiai Közlöny, 1952, 5–6., 226–228. o.
- Reumás fájdalmak. Budapest, 1952
- Hogyan védekezzünk a reuma ellen. Budapest, 1952
- A borsodi iparvidék és környéke ásvány-gyógyvizeinek orvosi felhasználása. Hidrológiai, 1952, 9–10., 360–367. o.
- Reumás bántalmak gyógyítási lehetőségei a Mecsekben. Hidrológiai Közlöny, 1953, 11–12.
- Az orvosi meteorológia és a klimatológia újabb vizsgálati módszerei. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleménye. 1953. 10. 3. 639–643. o.
- Symmetricus spontán fracturák (Milkmart-féle syndrome) esetei. Danyi Mihállyal, Fülöp Józseffel, Gyulai Ernővel és Szántó Lászlóval. Orvosi Hetilap, 1954, 18.
- Chronikus polyarthritises betegek ACTH kezeléséről. Bakos Lászlóval, Forgács Péterrel és Hajdu Lászlóval. Orvosi Hetilap, 1955, 2.
- A balneológia indikációinak kiterjesztéséről. Hidrológiai Közlöny, 1955, 7–8., 241–244. o.
- A magyar balneológia tíz éve. Hidrológiai Közlöny, 1955, 3–4., 87–90. o.
- Studies on peripheral vascular reactions. Amsterdam, 1956
- Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957
- Reumás betegek complementkötési vizsgálata szövetantigénekkel. Bakos Lászlóval, Szilárd Jánossal és Vajda Gyulával. Orvosi Hetilap, 1958, 31.
- A radioaktív izotópok alkalmazása a balneológiai kutatásban. Hidrológiai Közlöny, 1959, 5.
- Hévíz gyógytényezői. Veszprém, 1960
- A meleg gyógyvizek túlzott kitermelésének veszélyei a gyógyfürdők szempontjából. Hidrológiai Tájékoztató, 1962, 3.
- Dr. Dalmady Zoltán. Nekrológ. Hidrológiai Tájékoztató, 1962, 3.
- A mozgásszervi rheumás betegek rehabilitációjának jelentősége és módszerei. Orvosi Hetilap, 1962, 25.
- Köszvényes betegek kezelésével szerzett tapasztalatok. Gáspárdy Gézával, Vida Margittal. Orvosi Hetilap, 1964, 17.
- A gyakorló orvos reumatológiája. Budapest, 1966
- A gyógyvizek gyógyító szerepéről. Hidrológiai Tájékoztató. 1967. 7. 1. 48–50. o.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kiváló orvos (1952)[7]
- Schafarzik Ferenc-emlékérem (1958)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1967)
- Steiner Lajos-emlékérem (1971)
Emlékezete
[szerkesztés]A Magyar Balneológiai Egyesület érmet adott ki a Schulhof testvérek emlékére, és a róluk elnevezett díjat minden évben egy arra érdemes reumatológusoknak adja. A Magyar Rheumatológusok Egyesülete és a Magyar Balneológiai Egyesület 1996. március 22-én ünnepi előadóülést rendezett és ennek keretében dr. Bálint Géza, az ORFI akkori főigazgatója a Szent Lukács gyógyfürdőben felavatta Schulhof Ödön emléktábláját. 2002 szeptemberében a hévízi Szent András Reumakórházban avattak emléktáblát tiszteletére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13645.htm, Schulhof Ödön, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 520/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
- ↑ Hivatalos Közlöny, 1919. február 1. (27. évfolyam, 9. szám)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 577/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
- ↑ „Száz orvost tüntettek ki”, Magyar Nemzet, 1952. július 2. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- (1979) „Schulhof Ödön”. Hidrológiai Közlöny (Magyarország) 59 (3), 97–98. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
- Dr. Dobos Irma (1996). „Emlékezés dr. Schulhof Ödönre, születése 100. évfordulóján”. Hidrológiai Tájékoztató (Magyarország) (1), 8–9. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
További információk
[szerkesztés]- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8