Ugrás a tartalomhoz

Schleicher Aladár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schleicher Aladár
Született1881. július 12.[1]
Zagyvapálfalva
Elhunyt1962. szeptember 28. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár (1919–)
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-231/232)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Schleicher Aladár Pál (Zagyvapálfalva, 1881. július 12.[4] – Budapest, 1962. szeptember 28.[5]) magyar fémkohómérnök és metallográfus, a műszaki tudományok doktora (1952), egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem díszdoktora, az ACTA TECHNIKA szerkesztője.[6]

Életpályája

[szerkesztés]

1904-ben fémkohómérnöki diplomát kapott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1904–1906 között ugyanitt tanársegédként dolgozott. 1906–1908 között a budapesti főfémjelző és fémbeváltó hivatal vegyésze, 1918–1922 között vezetője volt. 1910-ben a budapesti tudományegyetemen megszerezte a vegyészeti doktorátust. 1911-ben a charlottenburgi műegyetemen metallográfiai tanulmányokat folytatott. Az I. világháborúban (1914–1918) a bécsi tüzérségi arzenál anyagvizsgáló laboratóriumát vezette. 1919–1932 között a budapesti Műegyetemen a metallográfia magántanára, 1932-től nyilvános rendkívüli tanára volt. 1922-től az állami szolgálatból kilépett; tanácsadói magánmérnöki gyakorlatot folytatott. 1923–1928 között a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola meghívott előadója volt. A II. világháború idején (1939–1945) és 1945 után az iparügyi minisztériumban szakértőként tevékenykedett. 1946–1950 között a budapesti műszaki egyetemen metallográfiát adott elő. 1951-től a hazai szabványosításban is részt vett; a Magyar Tudományos Akadémia műszaki osztályának kiadásában megjelenő osztályközlemények, az Acta Technica és a Vaskohászati Enciklopedia szerkesztője volt. 1961-ben a Miskolci Egyetem díszdoktora lett.[7]

Tudományos munkássága elsősorban a kész fémek és ötvözeteik tanulmányozására terjedt ki. Több tanulmánya jelent meg, egyebek közt a hazai fémkohászat történetéről is.

Sírja a Farkasréti temetőben található (1-1-231/232).[8]

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Schleicher Emil és Jávor Paula voltak. 1915. március 7-én, Budapesten házasságot kötött Goltz Annával. (1870-1942)[9] 1943. november 15-én, Budapesten házasságot kötött Fauszt Adél Borbála Idával.[10]

Művei

[szerkesztés]
  • Néhány fémsulfid magatartása káliumcyanid oldatban (Bányászati és Kohászati Lapok, 1903)
  • A cyánsav hydrolytos bomlásáról és erősségéről (Bányászati és Kohászati Lapok, 1910)
  • A metallografia alapfogalmai (Budapest, 1917)
  • Adatok a hazai nikkelkohászat és a losonci nikkelkohó történetéhez (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
  • A sárgaréz késő középkori feldolgozása és a dróthúzás kezdete Magyarországon (1953)
  • A kislődi vashámor története (Nyersvastermelés bauxitos elegyből a XVIII. században) (1957)
  • Római kori kemencék és leletek Tokodról (1960)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Schleicher Aladár (Kohászati Lapok, 1962. 7. sz.)
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Schleicher_Aladár&oldid=26761305”