Savo-szigeti tengeri csata

	Savo-szigeti tengeri csata
	A süllyedő USS Quincy nehézcirkáló a japán cirkálók keresőreflektorainak fényében.
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1942. augusztus 9.
Helyszín	Salamon-szigetek
Eredmény	Japán győzelem
	Szemben álló felek
; Egyesült Államok; ; Ausztrália	; Japán Birodalom
	Parancsnokok
Richmond K. Turner ellentengernagy, Sir Victor Crutchley ellentengernagy	Mikava Gunicsi altengernagy
	Veszteségek
1077 halott	129 halott
	Térkép
	Savo-szigeti tengeri csata Pozíció a Salamon-szigetek térképén
	d. sz. 9° 08′, k. h. 159° 49′9.133333°S 159.816667°EKoordináták: d. sz. 9° 08′, k. h. 159° 49′9.133333°S 159.816667°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Savo-szigeti tengeri csata témájú médiaállományokat.

A Savo-szigeti tengeri csatát az amerikai és a japán haditengerészet vívta a második világháború csendes-óceáni hadszínterén 1942. augusztus 9-én. Az ütközet japán sikerrel ért véget, és hozzájárult a Guadalcanalon harcoló amerikai tengerészgyalogosok elszigeteléséhez.

A japánok

Miután az amerikaiak partra szálltak Guadalcanalon, a Csendes-óceán déli részére vezényelt japán 8. Flotta (第八艦隊, Daj-hacsi Kantaj) parancsnoka, Mikava Gunicsi (1888-1981) altengernagy úgy határozott, hogy éjszakai ütközetre különlgesen kiképzett egységeivel megtámadja a szövetségesek szállítóhajóit. Kötelékét öt nehézcirkáló a Takao osztályú zászlóshajó, a Csokai, az Aoba osztályú Aoba és Kinugasza, a Furutaka osztályú Furutaka és Kako, két kis méretű könnyűcirkáló, a Jubari és a Tenriju és egyetlen romboló a Janagi alkotta. Hajói, a szövetségesekkel ellentétben nem rendelkeztek radarberendezéssel. A 8. Flotta augusztus 8-án futott ki Rabaulból. Addig hajóztak dél felé Bougainville keleti partjai mellett, amíg meg nem szaporodtak az amerikai légitámadások. Ezután visszafordultak, majd újabb irányváltásokkal ismét Guadalcanal felé haladtak.^[1]

A szövetségesek

Az amerikai inváziós erő a Lunga Pointtól keletre szállt partra Guadalcanalon, valamint Tulaginál, egy jó horgonyzóhelynél, nagyjából 22 kilométerre északra. A part Lunga Pointtól nyugatra tart az Esperance-fokig, attól északkeletre helyezkedik el a Savo-sziget. Az amerikai csapatokat eredetileg Frank Jack Fletcher (1885-1973) altengernagy repülőgép-hordozói fedezték, de augusztus 8-án a tengernagy engedélyt kért, hogy visszavonulhasson üzemenyagot vételezni. Este megkapta az engedélyt. A légi fedezet nélkül az inváziós flotta is visszavonulásra készült.^[1]

A partraszállát amerikai csapatokat és a hídfőt a tengerről Sir Victor Crutchley (1893-1986) brit ellentengernagy vegyes amerikai-ausztrál hadihajókból álló Task Force 62.2 nevű hajóraja fedezte. A kötelék a következő egységekből állt: a Királyi Ausztrál Haditengerészet (Royal Australian Navy) három cirkálója, köztük a brit County osztály Kent alosztályába tartozó két nehézcirkáló, az HMAS Australia, mint zászlóshajó, az HMAS Canberra, és a brit Leander osztály Perth alosztályába tartozó HMAS Hobart könnyűcirkáló. Továbbá négy amerikai nehézcirkáló, a Northampton osztályú USS Chicago (CA-29), a New Orleans osztályú USS Astoria (CA-34), USS Quincy (CA-39) és USS Vincennes (CA-44), a USS San Juan (CL-54) légvédelmi könnyűcirkáló és 15 romboló. A szövetséges egységek jelentős része azonban nem vett részt közvetlenül a csatában.

Habár az amerikaiak észlelték a közeledő japán hajókat, félreértelmezték céljukat, és úgy gondolták, hogy japán légitámadás várható augusztus 9-én hajnalban. A USS Vincennes nehézcirkáló, a USS Quincy nehézcirkáló és USS Astoria nehézcirkáló észak felé tartott, hogy a Savo- és a Florida-sziget között vegyen fel pozíciót, miközben a Savo-szigettől déli vizeken az ausztrál HMAS Canberra nehézcirkáló és a USS Chicago nehézcirkáló járőrözött.^[1]

A csata

Az amerikaiakat váratlanul érte Mikava tengernagy támadása a korai órákban. Felderítő repülőit ugyan éjfélkor megpillantották, de saját gépnek gondolták. A USS Blue (DD-387) és a USS Ralph Talbot (DD-390) rombolók a Savo-szigettől északnyugatra járőröztek, de a japánoknak sikerült elsiklaniuk mellettük hajnali egy órakor, és az Esperance-fok felé tartottak. Fél óra múlva meglátták az HMAS Canberra nehézcirkálót és a USS Chicago-t, és 1.38-kor tüzet nyitottak. Az HMAS Canberra találatot kapott és kigyulladt. Egész éjjel égett, végül egy amerikai torpedó süllyesztette el. A USS Chicago szintén megsérült, de sikerült nyugati irányban elhagynia a csatateret. A japánok ekkor észak felé tartottak, a USS Vincennes, USS Quincy és USS Astoria nehézcirkálók felé.^[1]

A USS Vincennes-re 1.55-kor bukkantak rá a japánok, és lőni kezdték. A hajó kigyulladt és leállt. A USS Vincennes legalább 57 találatot kapott, és 2.30-kor már nyilvánvalóan süllyedt. Az utolsó tengerész 2.40-kor hagyta el a hajót, amelyet tíz perccel később elnyelt a tenger. A nehézcirkálók sorában a USS Quincy volt a második, és szintén súlyosan megrongálódott a japán tűzben. A japán hajók tüzet nyitottak a USS Astoria nehézcirkálóra is, amely viszonozta azt. Az első négy japán sortűz nem talált, de az ötödik igen. Az Astoria utolsó sortüze eltalálta a Csokai cirkálót, de néhány perc múlva leállt. A tűzoltó brigádok egész éjszaka dolgoztak, miközben a USS Bagley (DD-386) romboló a sebesülteket mentette. A hajót csak délben hagyták el, és 12.15-kor a USS Astoria elsüllyedt. A japánok 2.25-kor beszüntették a tüzet, és visszavonultak északnyugat felé. Menet közben megtámadták, és súlyosan megrongálták a USS Ralph Talbot rombolót. Augusztus 10-én az amerikai S-44 tengeralattjáró elsüllyesztette a Kako nehézcirkálót.^[1]

Sir Victor Crutchley brit ellentengernagy, később tengernagy, a szövetséges amerikai-ausztrál hajóraj parancsnoka a savo-szigeti csatában.
Az HMAS Canberra nehézcirkáló Tulagi szigete előtt, 1942. augusztus 7-én.
A USS Quincy nehézcirkáló röviddel a csata előtt, 1942. augusztus 8-án.
A USS Blue és a USS Patterson amerikai rombolók a süllyedő HMAS Canberra ausztrál nehézcirkáló legénységének mentése közben.
A USS Chicago (CA-29) amerikai nehézcirkáló japán torpedó okozta sérülése a savo-szigeti csatában.

Következmények

Az ütközet katasztrofális eredménnyel végződött a szövetségesek számára. Négy nehézcirkálójuk elsüllyedt, egy pedig súlyosan megsérült. A japánoknak viszont nem sikerült fő tervüket végrehajtani, mivel nem tudtak megsemmisíteni egyetlen szállítóhajót sem. Habár a Savo-szigeteki amerikai flotta megsemmisült, Mikava tengernagy, attól tartva, hogy a közelben repülőgéphordozók vannak, nem folytatta az akciót.^[1]

Szövetséges hadihajók

Amerikai hadihajók

A 9300 tonnás Northampton osztályú USS Chicago (CA-29) amerikai nehézcirkáló. Fő fegyverzet: 9 x 203 mm ágyú.^[2]
A 10 100 tonnás New Orleans osztályú USS Astoria (CA-34) amerikai nehézcirkáló. Fő fegyverzet: 9 x 203 mm ágyú.^[3]
A 10 100 tonnás New Oleans osztályú USS Quincy (CA-39) nehézcirkáló 1940-ben.^[3]
A 10 100 tonnás New Orleans osztályú USS Vincennes (CA-44) nehézcirkáló 1938-ban.^[3]
A 6590 tonnás, Atlanta osztályú USS San Juan (CL-54) légvédelmi könnyűcirkáló, fő fegyverzet 16 x 127 mm ágyú.^[4]
Az 1646 tonnás Bagley osztályú USS Blue (DD-387) amerikai romboló.^[5]
A Bagley osztályú USS Ralph Talbot (DD-390) romboló.^[5]

Ausztrál hadihajók

A szövetséges kötelék zászlóshajója, a 10 900 tonnás HMAS Australia nehézcirkáló, fő fegyverzet: 8 x 203 mm ágyú.^[6]
A 10 900 tonnás ausztrál HMAS Canberra nehézcirkáló, fő fegyverzet: 8 x 203 mm ágyú.^[6]
A 7105 tonnás ausztrál HMAS Hobart könnyűcirkáló, fő fegyverzet: 8 x 152 mm ágyú.^[7]

Japán hadihajók

A 11 350 tonnás Takao osztályú japán Csokai nehézcirkáló 1942-ben, a háttérben a Jamato csatahajó látható. A típus fő fegyverzete: 10 x 203 mm ágyú.^[8]
A 7100 tonnás Furutaka osztály egységei, a Furutaka és a Kako azonosítórajza amerikai haditengerészeti hírszerzés (Office of Naval Intelligence - ONI) típuskönyvéből. A típus fő fegyverzete: 6 x 203 mm ágyú.^[9]
A 7100 tonnás Aoba osztály egységei, az Aoba és a Kinugasza azonosítórajza az amerikai haditengerészeti hírszerzés (ONI) típuskönyvéből.
Az Aoba osztályú Aoba japán nehézcirkáló. Fő fegyverzet: 6 x 203 mm ágyú.^[10]
A 3948 tonnás kis méretű Tenriju osztályú könnyűcirkálók azonosítórajza az ONI típuskönyvéből. Fő fegyverzet: 4 x 140 mm. A savo-szigeti csatában a Tenriju vett részt.^[11]
A 3387 tonnás kis méretű japán Jubari könnyűcirkáló. Fő fegyverzete: 6 x 140 mm ágyú.^[12]
A Kamikaze osztályú, 1270 tonnás japán Junagi romboló 1936-ban.^[13]

Jegyzetek

Források

↑ History of War: Battle of Savo Island, 9 August 1942. History of War. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 11.

A második világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[History_of_War_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f History of War

[2] ttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_northampton.htm

[navypedia.org-3] ttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_new_orleans.htm

[4] ttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_atlanta.htm

[ReferenceA-5] ttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_dd_bagley.htm

[ReferenceB-6] ttp://www.navypedia.org/ships/australia/aus_cv_australia.htm

[7] ttp://www.navypedia.org/ships/australia/aus_cr_sydney.htm

[8] ttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_takao.htm

[9] ttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_furutaka.htm

[10] ttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_aoba.htm

[11] ttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_tenryu.htm

[12] ttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_yubari.htm

[13] Archivált másolat. [2018. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 25.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

Sablon:Salamon-szigeteki hadjáratok m v sz Salamon-szigeteki hadjáratok (1942–1945)
Dél-Salamon-szigetek (1942–1943)	Tulagi megszállása (1942) Guadalcanali hadjárat Savo-szigeti tengeri csata Esperance-foki tengeri csata Kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata Santa Cruz-szigeteki csata Guadalcanali tengeri csata Tassafarongai tengeri csata I-Go hadművelet „Bosszú” hadművelet
Közép-Salamon-szigetek (1943)	Új-georgiai hadjárat
Észak-Salamon-szigetek (1943–1945)	Bougainville-i csata Rabauli légicsata (1943) Green Islands-i csata Treasury-szigeteki csata Choiseul-szigeti rajtaütés