Sarlós kúpfejűszöcske

Sarlós kúpfejűszöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Conocephalus;
Tudományos név
	Conocephalus dorsalis; (Latreille, 1804)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sarlós kúpfejűszöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós kúpfejűszöcske témájú médiaállományokat és Sarlós kúpfejűszöcske témájú kategóriát.

A sarlós kúpfejűszöcske (Conocephalus dorsalis) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése

A sarlós kúpfejűszöcske testhossza a hímek esetében 13-16 mm, a nőstényeknél 14-18 mm, ehhez járul még a 8-11 mm-es tojócső. Kis, karcsú testű faj. Feje előrefelé megnyúlt, kihegyesedő. Alapszíne zöld, a hátán a fejtetőtől a potrohvégig széles barna sáv fut végig. Hosszú (3-4 testhossznyi) csápjai és szemei vörösbarnák. A barnás-áttetsző szárnyak a hím esetében a potroh háromnegyedéig, a nősténynél a feléig érnek. A hím cerkuszainak (potrohfüggelékeinek) belső foga a középtáj után helyezkedik el és erősebb mint a kis kúpfejűszöcske esetében. A nőstények tojócsöve vörösbarnás és határozottan felfelé ível.

Éneke magas cirpelés, melyet perceken keresztül kitart, miközben a frekvenciája néha lassul majd újra gyorsul.

Hasonló fajok

A kis kúpfejűszöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában honos, Dél-Franciaországtól és Angliától egészen Nyugat-Szibériáig. Elterjedésének északi határa Dél-Skandináviában húzódik. Magyarországon szórványosan fordul elő, többek között az Aggteleki-karszton, a Balaton-felvidéken és az Alföldön.

Életmódja

Nedves rétek, mocsárrétek, árterek lakója, ahol a talaj mindig nedves és időnként víz árasztja el. A 30-140 cm magas növényzetet kedveli, a sűrű nádasoknak inkább csak a szélén fordul elő. A magasabb gyepszintben tartózkodik. Mindenevő, levelekkel, füvekkel és kisebb rovarokkal táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júliustól októberig találkozhatunk. A nőstény káka, sás, nád, gyékény szárába, levélhüvelyébe rakja a kiszáradást nem tűrő petéit. A lárvák a következő évben június elején kelnek ki és ötször vedlenek.

Magyarországon nem védett.