Ugrás a tartalomhoz

Sarlós Márton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarlós Márton
SzületettSpitz Márton
1886. február 5.[1]
Budapest
Elhunyt1971. október 1. (85 évesen)[1]
Budapest IV. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaWeiss Aliz
(h. 1929–1971)
SzüleiSpitz József
Goldfinger Katalin
Foglalkozása
  • jogtörténész
  • ügyvéd
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1907, jogtudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
SablonWikidataSegítség

Sarlós Márton, 1905-ig Spitz[3] (Budapest, 1886. február 5.[4] – Budapest, 1971. október 1.)[5] jogtörténész, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1959).

Élete

[szerkesztés]

Spitz József zsákkölcsönző és Goldfinger Katalin gyermekeként született izraelita családban.[6] Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1907-ben avatták doktorrá. 1911 júniusától a fővárosban dolgozott ügyvédként. Az első világháború második évében orosz hadifogságba esett és 1920-ig egy Irkutszk környéki hadifogolytáborban élt. 1920 és 1921 között a külügyi népbiztosság alkalmazottja és német nyelvi előadója volt a moszkvai Szverdlov Egyetemen. 1921 decemberében hazatért és folytatta ügyvédi tevékenységét. A második világháború után a Magyar Kommunista Párt aktív tagja volt. 1945-től a népbíróságok, majd a szocialista bírósági szervezet kialakításában és fejlesztésében vett részt, előbb mint a Népbíróságok Országos Tanácsának tanácsvezetője, majd 1946-tól 1948-ig másodelnöke. 1948 júniusában kinevezték a Budapesti Büntetőtörvényszék elnökévé, 1950-ben pedig a Budapesti Megyei Bíróság elnökévé. 1954-től 1962-es nyugdíjazásáig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanáraként dolgozott.

Temetése Budapesten, a Farkasréti temetőben volt.

Magánélete

[szerkesztés]

Házastársa Weiss Aliz (1903–1971) volt, akit 1929. június 4-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[7] 1938-ban áttértek a római katolikus vallásra.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Vízjog és malomipar (Budapest, 1930)
  • A polgári perrendtartás egységes szerkezete (Budapest, 1932)
  • Egyetemes állam- és jogtörténet (egyetemi tankönyv, Bónis Györggyel, Budapest, 1957)
  • A munkásmozgalom harca Magyarországon a XX. században a választójogért és a szabadságjogokért (Budapest, 1958)
  • Széchenyi és a feudális jogrend átalakulása (Budapest, 1960)
  • A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei (Budapest, 1971)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]